Magyar Katolikus Lexikon > H > hattyú


hattyú (lat. Olor, Cygnus): 1. a lúdfélék családjába tartozó hosszú nyakú, fehér tollú vízimadár. - 2. a mitológiában énekéről híres, Apollónak szentelt állat. Zeusz ~ alakjában közelített Lédához, ill. Nemeziszhez. - 3. csillagkép az északi égbolton a Tejútban: a kiterjesztett szárnyakban a →kereszt is fölismerhető. - 4. mint költöző madár Krisztus és az ő halálának szimbóluma. Úgy tartották, hogy a ~, mielőtt elpusztul, énekel: ez a hattyúdal. Előfordul ugyanis, hogy befagy a tóba, s utolsó pillanatáig panaszos hangokat hallat. Fehér tolla miatt Mária tisztaságának jelképe. - 5. Lincolni Szt Hugó pp. (beiktatásakor egy ~ csatlakozott hozzá és kísérte mindenhová) és Szt Ludger pp. (a münsteri dóm építtetője) attrib-a. **

Kirschbaum IV:133. - KML 1986:120. - Lipffert 1976:42.