🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hattyú
következő 🡲

hattyú (lat. Olor, Cygnus): 1. a lúdfélék családjába tartozó hosszú nyakú, fehér tollú vízimadár. - 2. a mitológiában énekéről híres, Apollónak szentelt állat. Zeusz ~ alakjában közelített Lédához, ill. Nemeziszhez. - 3. csillagkép az északi égbolton a Tejútban: a kiterjesztett szárnyakban a →kereszt is fölismerhető. - 4. mint költöző madár Krisztus és az ő halálának szimbóluma. Úgy tartották, hogy a ~, mielőtt elpusztul, énekel: ez a hattyúdal. Előfordul ugyanis, hogy befagy a tóba, s utolsó pillanatáig panaszos hangokat hallat. Fehér tolla miatt Mária tisztaságának jelképe. - 5. Lincolni Szt Hugó pp. (beiktatásakor egy ~ csatlakozott hozzá és kísérte mindenhová) és Szt Ludger pp. (a münsteri dóm építtetője) attrib-a. **

Kirschbaum IV:133. - KML 1986:120. - Lipffert 1976:42.


hattyú (Olor, Cygnus): a lúdfélék családjába tartozó, hosszúnyakú, többnyire fehér tollú vízimadár. – Mo-on három hattyúfaj fordul elő. A közismert bütykös hattyú (Cygnus olor) öreg példányai hófehérek, csőrük narancspiros, a gunár csőrtöve fölött fekete bütyök van. A fiatalok barnák, csőrük fekete. A kifejlett gunár súlya elérheti a 20 kg-ot is. A bütykös hattyú a 19. sz. végén kipusztult Mo-ból, hosszú ideig csak alkalmi megjelenései voltak és csak az 1970-es évektől kezdve költ újra Mo-on. Ma már sok helyen fészkel, a párok 5–7 fiókát nevelnek. A gunár védelmezi a fészek környékét, akár a közeledő embernek is nekitámad. Nyáron és télen nagy csapatokban látni a Balaton és a folyók, főleg a Duna szegélyvizein, e madarak nagy része a környező országokból érkezik hozzánk. Télen sokan etetik a félszelid madarakat. – Az énekes hattyú (Cygnus cygnus) a 18. sz. közepeig rendszeresen költött a nagy mocsarakban, a lecsapolások után azonban eltűnt és hosszú ideig csak ritka vendégként jelentkezett. Csak 2005-ben kezdett egy pár újra költeni az Ipoly mentén és azóta is évente nevelnek ott énekes hattyuk fiókákat. – Ritka téli vendég a kis hattyú (Cygnus columbianus), fészkelő hazája Eu. és Ázsia északi tájain van. Az énekes és a kis hattyu öreg példányai szinten fehérek, csőrük tövi része, az előbbinél kiterjedtebben élénk sárga. A fiatalok szürkésbarnák. – A hattyúk növényevők, a bütykös hattyú egyebek mellett a süllőhinár, a békaszőlő, a rence, a nád és a sás zöld részeit fogyasztja, de kevés rákot, csigát és vízirovart is eszik. Mindhárom faj védett. – Lásd MKL IV:647. S.E.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.