Magyar Katolikus Lexikon > H > harmadik kizárásának elve


harmadik kizárásának elve (lat. principium exclusi tertii): az →azonosság és az →ellentmondás elve mellett a klasszikus logika harmadik alapelve (negyedik az elégséges →alap elve, →okság), mely szerint két ellentmondó állítás mellett nem képzelhető el harmadik, azoktól eltérő állítás (tertium non datur). - Ha egy állításnak egyáltalán van értelme, akkor v. az állításnak, v. a tagadásnak kell helyesnek lennie. Előfordulhat, hogy előttünk nem világos, az állítás v. a tagadás helyes-e, de a valóságban csak egyik áll fenn a kettő közül. A ~ sokak szerint az ellentmondás elvéből, sőt az ellentmondás fogalmából következik: ha két ítélet szemben áll egymással, s az egyik azt állítja, amit a másik tagad, köztes lehetőség nincs, innen adódik a ~. A modern kor dialektikus rendszerei az ellentmondás elve mellett ezt is kétségbe vonják, s azt mondák: az ellentmondásokban ott feszül a harmadik tényező, ti. a kettő összeolvadása, szintézise. - Azonban az efféle szintézis nem logikai, hanem lételvi, fizikai, kozmológiai kérdés, a ~ logikailag továbbra is fennáll. Mindig tisztázni kell, milyen viszony áll fenn két tényező között: ellentétes, ellentétes és egymást mégis feltételező (korrelatív, dialektikus) vagy igazi ellentmondó viszony, s ebben az esetben elkerülhetetlen a ~. Cs.I.