Magyar Katolikus Lexikon > H > harcban segítő szentek


harcban segítő szentek: az Istenért harcolók által segítségül hívott és a →harcban vagy személyesen is megjelenő, vagy csak támogatásukat bizonyító szentek. - A természetfölötti erők beavatkozása az evilági harcokba már a pogány hiedelemvilágban is megszokott jelenség. A ker-ek hittek abban, hogy a harc →istenítélet, melyben Isten kinyilvánítja segítségét az igazságért küzdő fél oldalán. Ez fejeződik ki a kk. harci kiáltásokban: „Deus, Deus, Deus!”, ('Isten, Isten, Isten!) „Adiuva Deus!”, ('Isten, segíts!' ), „St. George for England”, ('Györggyel Angliáért!'); és a ~ más formában (fohász, fogadalom, ereklyetisztelet, búcsú stb.) való segítségül hívásában. Az égi közbenjárásba és segítségbe vetett hitet a Szentírás számos helye támogatja (Lev 26,7; Jud 6,11): a Kiv 17,8: Mózes, 2Mak 15,14: Júdás látomásában Jeremiás próf. segített; a kora kk. szerzőknél (Prudentius, Tours-i Gergely, Beda, Widukind, stb.) és számos legendában továbbélt. A győzelemért való könyörgés összekapcsolódott az uralkodó személyéért mondott imádságokkal, s a vereséget gyakran Isten ítéletének tartották és az uralkodó bűneivel magyarázták. - A ~ sok esetben angyalok (2Kir 19,35), Mihály arkangyal (Dán 10,13.21; 12,1 és Paulus Diaconus: Historia Langobardorum. V:41), az isteni döntés leggyakoribb közvetítője legtöbbször a patrónusul választott szt (legyen ország-, város-, tp-, oltár-patrocínium). A kifejezetten harcos sztek ezektől ált. a csatában való személyes megjelenésükkel különböznek. -

A ~ jelentősége megnőtt a keresztes háborúk korában ill. a keresztes eszmekört előkészítő ibériai „reconquista” során. Szt Móric a 600-as évek róm. belharcaiba segítőként avatkozott be (Benzo, II:18). A 11. sz: fr. földön Szt Dénes és a neki sztelt hadizászló, ném. földön Móric és a róla elnevezett, Krisztus-ereklyét magába foglaló birod. lándzsa játszott ilyen szerepet. II. Szt Henriknek 1004: a pogány szlávok elleni merseburgi csatájában, miután magához vette Adrián mártír kardját (az ereklyéjét), megjelent az ellenségre rontó Szt György, Lőrinc, Adrián és Mihály arkangyal, és megfutamította a pogányokat (Adalbert: Vita Henrici). Szt Jakab sp. földön vált a lovagok patrónusává, s a mórok elleni clavijói csatában jelent meg személyesen. - A ~ népszerűségében a K-i egyh. is közrejátszott, ahol György, Tódor, Demeter hagyományosan ilyen szerepkörben jelent meg (továbbá Prokopius, Merkurius stb.). Neveik Ny-on is bekerültek az uralkodókért mondott könyörgésekbe, s helyet kapnak a keresztes háborúk krónikáiban is. Kiemelkedik közülük György, aki Bizáncban már a 7. sz-tól a birod. élharcosa, majd alakja összefonódott a kései sárkánylegendával, melyben mindig teljes lovagi díszben ábrázolták. Szerepelt a bizánci hadizászlókon, s közvetlen kapcsolatba került a pogányok (besenyők stb.) elleni harcokkal. Ny-on legkorábbi harci megjelenése 1063: a cerami csatában a szaracénok ellen, majd 1096: az alcorazi ütközetben. - A m. tört. hagyományban inkább a közvetett módon segítő harcos sztek szerepelnek, s ritkábban a személyükben megjelenők. Így Szt István Koppány ellen Mária oltalmában, Szt Márton és György képeivel díszített hadizászlókkal vonult, ill. a besenyő támadás idején Mártont nevezte védelmezőjének és vezérének (Szt István legendái). 1074: a mogyoródi csata után is Szt László és Géza mogyoródi és pogrányi alapításaikat Mártonnak sztelték. A gyepűvidék kedvelt patrocíniumai: László, György, Márton, Mihály, Antiochiai Margit. Csanád vezérnek az Ajtony elleni hadjárat idején oroszlán képében jelent meg György, és jótanácsával eldöntötte az ütközetet (Gellért nagyobb legendája). De éppúgy Györgynek tulajdonította 1358: I. (Nagy) Lajos kir. a Velence fölötti győzelmét, mint Báthori István 1479: a kenyérmezei győzelmet; hasonló okból tette meg őt Károly Róbert lovagrendje patrónusává. Tiszt-e Mihályéval együtt a 16-17. sz. törökellenes harcok idején sem hanyatlott. - Olaf norvég kir-hoz hasonlóan Szt László is személyesen bátorította halála után a vitézeket: 1345: egy török elleni csatában fején aranykoronával, kezében csatabárddal küzdött a Boldogságos Szűz Mária oldalán (Dubnici krónika); 1598: László érclovának a nyerítése készítette meghátrálásra a törököket, Mátyás főhg. 1598: úgy tudta, hogy Várad mindaddig nem eshet el, amíg áll László szobra. Szt László a legutóbbi időkig a m. honvédség patrónusa, miként Borbála (attrib-a alapján) világszerte, így nálunk is, a tüzérek, korábban ágyúöntők patrónája. - A dedikációs és oltárképeken a legkülönfélébb sztek jelenhetnek meg harci környezetben, 1571: így irányítja a lepantói győztes tengeri ütközetet Páduai Szt Antal a rozsnyói ferences tp. oltárképén (katonasztként Eu-szerte tisztelték, főként Port-ban, de Eu-ban is különösen a törökellenes háborúk alatt). - A harcban való segítség gondolata nálunk különösen összekapcsolódott a Mária-tisztelettel, így került rá I. (Nagy) Lajos kir. egyik török fölötti győzelme után máriacelli kegyképére. A Mária harci segítségébe vetett hit különösen a barokk korban teljesedett ki. Mária Au-ban II. és III. Ferdinánd alatt vált a hadsereg patrónájává, máriapócsi kegyképét a török elleni zentai csata (1697) előtt Bécsbe vitették, hogy segítséget adjon. V.L.

Erdmann, Carl: Die Entstehung des Kreuzzugsgedankens. Stuttgart, 1935:253. - Aufhauser, Joh. B.: Schutzpatrone gegen See- und Kriegsnot. Eichstätt, 1935. - Sántha György: A harcos sztek bizánci legendái. Bp., 1943. (Palaestra Calasanctiana 42.) - Graus, Frantisek: Volk, Herrscher und Heiliger im Reich der Merowinger. Praha, 1965:455. - Revue Roumaine d'Histoire de l'Art 1975:11. (Dragut, V.: La légende des heros de la frontiere...) - Bálint I-II.