Magyar Katolikus Lexikon > H > harangozás


harangozás, harangszó: a templomi →harang megszólatatása figyelmeztető jelzésül imádságra, istentiszteletre való összejövetelre vagy valamilyen baj (vihar közeledte, tűz stb.) hírüladására. - A Ny-i egyh-ban Sabinianus p. (ur. 604-06) rendelte el, hogy nappal 4x, éjjel 3x adjanak jelt ~sal, és hívják a híveket istentiszteletre. A K-i egyh-akban a ~ 871: terjedt el, amikor I. Orso velencei doge 12 bronz harangot ajándékozott Baszileiosz bizánci cs-nak (ur. 867-886), aki a →Hagia Sophia külön e célra emelt tornyába helyezte el azokat. - K- és Ny-Eu-ban lengetéssel harangoznak, amit a villamosításig a harangozó kézi erővel végezett. 1998: már szinte mindenütt mechanikusan, automatikus vezérléssel történik. Legjobb a motoros meghajtás, de Mo-on leggyakrabban az elektromágneses megoldást alkalmazzák. - Az ortodox egyh-ak befolyása alatt álló vidékeken az álló harangot az ütő mozgatásával szólaltatják meg. Egyes vidékeken (pl. Angliában, Portugáliában, a Rajna vidékén) bizonyos alkalmakkor különleges ~i módokat alkalmaznak. Mo-on tűzvész, árvíz (régen ellenséges rajtaütés) esetén félreverik a harangot a lakosság riasztására. Ez abból áll, hogy nem hagyják szabadon lengeni a harangot, ami által az ütő a harangnak sorozatosan csak az egyik oldalát üti meg. Régebben, különösen a Felső-Tiszavidéken kis harangokkal szokásban volt a hármazás. Ezt úgy érik el, hogy amikor a kötél meghúzása után kezdik azt visszaengedni, még egyszer meghúzzák. Ezáltal az ütő a harang egyik oldalát egymás után kétszer üti meg. Így a harang mintegy 3/4-es ütemben szólal meg. - A templomi ~ hagyományos alkalmai: a szentmise kezdetekor, vasárnap és ünnepnapon háromszor (első, második ~ és be~); nagyobb ünnepek (ádvent és nagyböjt) kezdetének jelzése (szokás volt pl. hamvazószerda előtti éjszaka), körmenetek alatt, mpp. fogadásakor, az →Úrangyala imádkozására, szentmisében úrfelmutatáskor, pénteken du. 3 órakor, kolostorokban az imaórák jelzésére, nagycsütörtökön és nagyszombaton a szentmise →Gloriája alatt, amikor az Oltáriszentséget beteghez viszik, hívő halálakor (→lélekharang), →temetéskor. Ezek mellett harangoztak a vihar közeledtekor fölkészülés végett és elhárításaként, veszedelem jelzésére. A ~ ősi idők óta véd a démonoktól, elűzi a viharfelhőt, megszünteti a járványt (pestist). - 1457 óta III. Callistus pápa utasítása értelmében a →déli harangszó Hunyadi János 1456. évi nándorfehérvári győzelmére emlékeztet. - Az egyhjog szerint (CIC 1917:1169.k.) a harangjog csak a tp-okat és a kápolnákat illette meg. Mivel a harang megszentelt tárgy, ezért csak az alábbi profán célokra lehetett igénybe venni: (1) természeti csapás idején, vészjelzőként, (2) a →toronyórával összeköttetésben: óraütésre, (3) a pp. v. az államfő bevonulása, ill. halála és temetése alkalmával, (4) áll. ünnepeken v. rendkívüli alkalmakra csak a pp. utasítására v. engedélyével. - A ~ rendjéről kizárólag az egyh. felsőbbség dönthet. Azokon a napokon, amelyeken halottakért nem szabad misét mondani, halottért harangozni sem szabad. Világi célokra csak kivételesen megengedett a ~: ha az ált. szükséglet azt megkívánja; a főpásztor különleges engedélyt adott; helyi jogszerű szokás, engedélyezett alapítvány azt megkívánja. Ha a főpásztor valamilyen nyilvános esemény miatt ~t rendel el, akkor a szerzetesrendeknek is ahhoz kell tartaniok magukat. Ált. istentiszteleti tilalom idején a ~ is tilos. - A ~ alatt régi szokás szerint a nők keresztet vetnek magukra, a férfiak leveszik kalapjukat és legalábbis felfohászkodnak. -

A ~ a régi magyar jogban: Udvardi zsin., 1309: Délben és este harang szólítsa a híveket Szűz Mária köszöntésére (Péterffy szerint a reformáció idején kiment a szokásból, de a jezsuiták Oláh Miklós idején újra meghonosították, először Nagyszombatban, majd onnan ismét elterjedt az egész országban). - Nagyszombati egyházmegyei zsin., 1629: Vihar közeledtekor harangozzanak, ne csak a vihar Isten erejével való eltávoztatásáért, hanem hogy a harangszó hallatára az emberek imádkozzanak Isten irgalmáért. - Mo-i protestánsok által birtokolt tp-ok esetében a ~ szabad gyakorlását az 1681:26. tc. biztosította. Az →artikuláris helyeken a katolikusokkal közös haranghasználattal a protestánsok csak akkor élhettek (az →Explanatio Leopoldina szerint), ha ~i szándékukat a kat. plnosnak és egyh-gondnoknak előzetesen bejelentették. - Interdictum idején hallgattak a harangok, kivéve a főünnepeket. A ~i rend tartalmazta azokat az alkalmakat, amikor az egyh. harangokat meg kellett húzni, továbbá azt is, hogy mely időpontban, mennyi időn át és hány haranggal kell a ~t végezni. Az esztergomi szegyh. Nagyboldogasszony-harangját csak jeles ünnepek előestéjén és az érsek v. kanonok halálakor szólaltatják meg. Halottnak való ~kor, aszerint, hogy ffi, nő v. gyerek a halott, más-más sorrendben szólaltatják meg a harangokat. A CIC 1917:1169. kánonja előírta, hogy a ~ok mikéntjét egyedül az egyházi hatóság jogosult eldönteni. -

A harangszónak már a kora kk. óta (legkorábban a galliai térségben) gonoszűző szerepet tulajdonítottak, s ezért pestisjárványok, közelgő égiháború idején megkongatták a harangokat. E szokás hazánkban is honos volt. (Pl. a dinnyeberki lakosok kiváltképpen a nagypénteki jégfelhőtől féltek, mert akkor nem volt szabad harangozni.) A Balaton környékén, Baranyában (de még más tájakon is) azt tartotta a néphit, hogy az a harang, amellyel öngyilkosnak v. akasztott embernek harangoztak, elveszíti felhőűző képességét. A vihar idején való ~t, veszélyes volta miatt, II. József 1786. VIII. 12: betiltotta. A Bajor Kirságban 1817: lépett életbe hasonló tilalom. A veszedelmek idején való ~ szokásjogon alapult. - A harangokat félre szokták verni: (a) tűz esetén, mindaddig, „míglen Isten ő szent felsége a tüzet nem csendesíti” (Kőszeg város statutuma, 1738), (b) rablótámadás v. bűnözők feltűnése esetén (pl. Ugocsa vm. statutuma, 1690; Pozsony vm. statutuma, 1699). A jelzést halló lakosok mindegyike büntetés terhe mellett volt köteles a tűz oltásában, ill. a bűnöző kézrekerítésében részt venni. A harangok indokolatlan esetekben való félreverésének elharapózott szokása miatt Küküllő vm. 1753. évi konstitúciójával szigorításokat léptetett életbe. - Az 1775. VII. 17: kelt kir. parancs - mely a temetésekhez kapcsolódó szükségtelen és költséges szokások visszaszorítására irányult - tilalmazta a halottért való túlzásba vitt ~t. E tilalmat 1876: törvénybe is foglalták (XIV. tc., XV. fejezet, 114.§), a tiltások ellenére mégis újraéledt. A mo-i ref. egyh. 1928. évi, Bpen tartott országos zsinata (I. tc. 74.§ c. pont) a presbitérium feladataként jelölte meg a harang felügyeletét, nehogy az - kiváltképp temetéseken - „túlzásba vitessen”. Ugyancsak a túlzások, sőt a visszaélések elkerülését volt hivatott szolgálni a harangi díjszabás (taxa) bevezetése kb. a 17. sz. első harmadában. - Este „takarodóra” v. „nyugodalomra” való harang után a kocsmárosok már nem szolgálhattak ki a vendégeknek szeszes italt (vö. Borsod vm. statutuma, 1683), tilos volt az utcán hangoskodni, indokolatlanul járkálni (Máramaros vm. statutuma, 1672; Csongrád vm. statutuma, 1807). A tilalom megszegőit elzárással v. megpálcázással büntették. - Valamilyen országos v. helyi jelentőségű eseményre való kegyeletes megemlékezés okán volt, ill. van szokásban az ún. emlékharang: pl. a tp. harangját/harangjait adományozó személy halálának évfordulóján. Kőszegen minden nap 11 órakor annak emlékére harangoznak, hogy 1532: Jurisich Miklós várkapitány sikeresen védte meg a várat I. Szulejmán ostromával szemben. Szegeden minden évben III. 12: az 1879. évi nagy árvíz betörésének évfordulóján harangszóval emlékeznek meg a város pusztulásáról. A MKPK 1931. III. 18: elrendelte, hogy az I. vh. magyar hősi halottainak emlékére minden évben V. 2-án 21 óra 40 perctől negyed órán át tartó ~t kell végezni. T.J.P.

Péterffy II:255. - Kolosvári Sándor-Óvári Kelemen: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. 1-5. köt. Bp., 1885-1902. - Ethnogaphia-Népélet 1940:2. sz. (Szendrey Zsigmond-Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból) - Radó 1961: 465. - Bánk II:293. - Vallási Néprajz. Szerk. Dankó Imre-Küllős Ilona. Bp., 1985. II:401. (Koppány János: harangozók és harangi szokások Tótkomlóson); 1987. III:301. (Cs. Szabó István: A gyomai ref. gyülekezet harangjainak tört., a harangok használata és szerepe a közösség életében) - Kramer, Kurt: Glocken und Geläute in Europa. (1 db CD-vel) München, 1988.