Magyar Katolikus Lexikon > H > harangöntő


harangöntő: szakvizsgához kötött iparos mesterség, a rézöntő iparral rokon (az egyikről a másikra való áttéréshez Mo-on külön képesítést nem kellett igazolni.) A II. vh. előtt 2 és fél évnyi segédidővel a nehezebben elsajátítható szakmák közé tartozott. - Az 5. sz-tól az addig vaslapokból szegecselt harangokat az öntött harangok váltották föl, melyek a módszerek tökéletesítésével egyre öblösebbek lettek. A szerz-ek ~ mesterségét (amit főként a bencések műveltek) a 13. sz-tól világi iparrá tette a nagy kereslet és a munkamegosztás. Mivel csak ebből nem mindig lehetett megélni, ezért a mesterek e munka mellett más ércből készült egyh. műtárgyakat is készítettek. A 15. sz-tól az ágyúkat is ők öntötték, a 18. sz. végétől a tűzoltáshoz szükséges eszközöket is ők állították elő. A 15. sz-tól a harangon megjelent a készítő neve és lakóhelye. A mesterség az öntés titkának szigorú őrzése mellett sokszor a családokban öröklődött. A 14-16. sz: sok jól képzett ~ mester dolgozott hazánkban. A 15. sz. elején már a kisebb falvak tp-aiban is volt legalább egy harang. A török megjelenésével e virágzó mesterség gyorsan elsorvadt. A falvak elnéptelenedtek, új tp-ok nem épültek, a régiek nagy része tűz áldozata lett, s bennük égtek a harangok. A menekülő lakosság sokszor magával vitte v. elásta az egyh. és anyagi értéket jelentő harangokat. - A 16-17. sz: Erdélyt Brassó, a Felvidéket Kassa és Eperjes, Ny-Mo-ot Bécs és Pozsony látta el haranggal. Közvetlenül a török kiűzése után Közép-Mo-on helyi népi ~k készítették a kisméretű harangokat. A 18. sz. 1. felében egymás után alakultak ~ műhelyek, főleg a ppi székhelyeken. A céhes iparban dolgoztak, de önálló céhet egy városban sem alkottak. A műhelyek apáról fiúra öröklődtek, s egy-egy műhely piaca nagyjából egy egyhm. ter-ére terjedt ki. A 18/19. sz. fordulóján még vándor ~k is járták K- és D-Mo-ot. Sokszor a tp. v. a pléb. udvarában készítették el a harangot. A ~k nemcsak megrendelésre készítettek harangot, a kisebb méretűeket vásárokon is igyekeztek értékesíteni. 1800-50: a ~k a harangok term-es elhasználódása és az elemi csapások (tűzvész) okozta pusztulás pótlásán dolgoztak. Mo. így is 25 kézműves mesternek (műhelynek) nyújtott megélhetési lehetőséget. - A mo-i ~ helyek és mesterek: Arad 1849 e. id. Hönig Frigyes, 1860-1910: ifj. Hönig Frigyes. - Baja 1840-82: Haeller János, 1894-1932: Bódicsi Sándor. - Bécs 1627-36: Wesnitzer David, 1630-36: Berger Christian, 1644-47/48; 1654-83: Herold Balthasar, 1694 e. Glasser Matthias, 1695-1723: Zechenter Franz, 1714 e. Kippo Johann, 1865-75: Jungbauer Vince. - Bécsújhely 1734-52: Montel Jacob, 1880 e. Hilzer Ignaz, 1907 e. Hilzer Peter. - Besztercebánya 1698-1738: Bienstock Johann Christian, 1732-50: Zechenter Franz, 1749-55: id. Knobloch Iohann Georg, 1755-68: ifj. Knobloch Iohann Georg, 1779-1813: legifj. Knobloch Johann Georg, 1813-14: Knobloch Franciscus, 1814-27: Christelly Joseph Paul. - Buda 1690/1696-1713: Nuspickher Johann, 1718-23?: Zechenter Franz, 1723-63: Zechenter Anton, 1727-28: Bochmann Balthasar, 1730-64: Steinstock Joseph, 1763-85: Brunner Johann, 1786-98: Brunner Joseph, 1799-1832: Millner Franciscus, 1842-44: Herqui József. - Budapest 1805-08: Thury Ferenc, 1879-1904: Thury János, 1911-53: Szlezák László, 1935-59: Szlezák Ráfael. - Csepel 1921-27: Ecclesia Harangművek R.T. - Debrecen 1789-90: Horner Iacob. - Dobsina 1825-45: Burger Lőrinc. - Eger 1736-38: Rais Balthasar, 1739-43: Lampert Joseph Anton, 1746-50: Schwarzenbeck Johann, 1763-68: Johel Joseph, 1769-95: Jüstel Ioseph, 1800-36: Jüstel Iohann, 1836-41: Virág Anna, 1840-49: Bernecker Mátyás, 1852-68: Korrentsch Márk. - Eperjes 1657 e. Wierd Georg, 1658-78: Ulrich Mathias, 1729-77: Lecherer Sebastian, 1752-89: Lecherer Iohannes, 1777-1805: Lecherer Ignatius, 1793-1836: Lecherer Franciscus, 1813-52: Schmitz Pál. - Esztergom 1742-46: Lissiak Joseph, 1747-49: id. Knobloch Iohann Georg, 1777-79: legifj. Knobloch Johann Georg. - Graz 1688-1715: Strecksfus Florentin, 1720-30: Weier Anton, 1769-97: Schweiger Joseph, 1782 e. Feltl Martin, 1797-1825: ifj. Schweiger Joseph, 1824 e.? Feltl Salesius, 1911-51: Szabo Ernst. - Győr 1735-68: Eisenberger Joseph, 1772-84:

Holzbock Sebastian, 1785-1802: Mendel Caspar, 1804-18: Gschlossl Joseph, 1815-45: Mendel János, 1845-75: Hofer Károly. - Igló 1475-1520: Wagner Johannes. - Kassa 1587 e. Illenfeld Andreas, 1626-33: Wenig Hans Thomas, 1649-52: Liders Hermann, 1690-96: Oláh Iohannes, 1693-1707?: Schneider Johann Michael, 1703-08: Bienstock Johann Christian, 1800-17: Lebrecht Christian, 1818-34: Wieszner Jacobus. - Kisgejőc (Ung vm.) 1846-56: id. Egry Ferenc, 1890-1939: Egry Ferenc baktai. - Kőszeg 1785-1806: Pfistermeister Franciscus Franz, 1806-07: Werkmann Theresia, 1807-09: Haeller András, 1815-22: Pfistermeister Anton, 1845-91: Pfistermeister Antal. - Losonc 1791-1816: Stephanides Beniamin, 1818-39: Heidenberger Michael, 1841-75: Heidenberger József. - Mánd (Szatmár vm.) 1844: Csepelyi Ferenc. - Nagybánya 1854: Csepelyi Ferenc. - Nagyszombat 1698-1700: Bienstock Christoph. - Nagyvárad 15. sz. vége: Emericus de Waradino, 1791-1804: Horner Iacob, 1819-64: Horner Henrik. - Pécs 1768-80?: Winter Johann Michael, 1780-1802: Fischer Johann, 1802-41: Weinbert Peter, 1842?-50: Weinbert Klára, 1850: Ruepprecht Johann, 1905-30: Rudle Ignác. - Pest 13. sz. 1. fele: Henricus magister, 1734-62: Seimmer Joseph, 1763-1802: Kohl Johann, 1785-1801: Littmann Anton, 1800-39: Eberhard Henrik, 1831-62: Schaudt András, 1832-47: Hornung Joseph, 1849-58: Jungbauer Vince, 1860-1930: Walser Ferenc. - Pesterzsébet 1927-30: Ecclesia Harangművek R.T. - Pozsony 1643: Berger Christian, 1648-54: Herold Balthasar, 1735-74: Christelly Johann Ernest, 1762-1808: Christelly Johann August. - Rozsnyó 1742-78: Sondeger Toma, 1763-66: Szudi Sámuel. - Salzburg 1680-90/96: Nuspickher Johann. - Sárospatak 1645-48: Liders Hermann. - Sopron 1745-1772: Pfistermeister Iohann Ioseph, 1772-1808: Köchel Johann Georg, 1816-46: Seltenhoffer Fridrich, 1846-86: Seltenhoffer Frigyes, 1886-1945: Seltenhoffer Frigyes fiai, Frigyes és Lajos. - Szekszárd 1894-1928: Wagner Károly. - Szombathely 1809-36: Haeller András, 1836-72: Haeller József, 1874-83: Szukker János. - Temesvár 1845-84: Pap Antal, 1879-1913: Novotny Antal. - Vác 1761-81: Wieland Adam. - Veszprém 1850-76: Gloger Sándor, 1902-29: Tóth Árpád. - Tört. hagyománya van annak, hogy a háborús időben ágyúvá és pénzzé öntötték át a harangokat. Az I. vh. alaposan megtizedelte Mo. tört. harangjait (pl. a pécsi egyhm-ből több mint 2000 harangot vittek el). Ritkán az is előfordult, hogy ágyúból öntöttek harangot. A debreceni öreg Rákóczi-harangot a fejed. Gyulafehérvárt öntette az ellenségtől elfoglalt ágyúból. -

A pécsi harangöntők. A 18. sz. közepén dolgozó pécsi ~t név szerint nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy 1736-46: 194 harangját sztelték föl. Ez átlagosan évenként 19 harangot jelentett, így e műhely Pécs egyik legjelentősebb üzeme lehetett. Ez az idő a hazai újkori harangöntés virágkorának kezdete. A pécsi harangkészítés kb. 200 éven át egy család kezében volt. - A pécsi műhely legkorábbi adata szerint 1770: Winter János Mihály elkészítette a helyi szegyh. K-i tornyába a harangot, melyet Klimó pp. sztelt föl. 1780 k. veje, Fischer János vette át az üzemet. Fischer özvegyét, Katalint 1817: feleségül vette Weinbert Péter (†1845 k.), aki 1818: újraöntötte a szegyh. ma is működő nagyharangját. Weinbert 2. felesége, Arnold Klára folytatta a műhely munkáját. 1850: lányát, Máriát feleségül vette a már 2 éve az üzemben dolgozó Ruepprecht Kristóf János (?, 1823-Pécs, 1910) ~, R. Lajos bajor rézműves fia, aki 1847 k. Zágrábból érkezett Pécsre. Hamarosan a D-Dunántúl, Horvát-Szlavónia és Bosznia piacait is meghódította. 1860: a pécsi szegyh-nak 2 harangot öntött; az egyiket, a Szt István-harangot 1916: elvitték és beöntötték. Ruepprecht műhelyében 40-50 harang készült. 3 nagy harangolvasztóval, 4 kisebb tégely öntésre szolgáló kályhával és 2000 díszítő mintával dolgozott. A nyersvasat és a rezet belföldről, az ónt Angliából szerezték be. A gyártást a századfordulón már 40-50 munkással végezték. 1890: fiainak, Nándornak (†1905) és Istvánnak (†1901) adta át az üzem vezetését; ettől kezdve a gyár termelésének nagyobbik része már a gőzgépek, tűzoltó eszközök, vízvezetékek, malomberendezési tárgyak gyártásából állott. R. István és R. Nándor halála után az üzemet Rudle Ignác vette át. Az öntöde működése alatt 2000 harangot készített, köztük több 40 mázsásat is. 1873-1907: a ~ műhely termékei a hazai ipari kiállításokon 4 arany-, 2 ezüstérmet és 4 okl-et, 1894: Lyonban aranyérmet kaptak. B.H.Cs.