hamvasztás (lat. crematio): a →holttest elégetése, ősidőktől napjainkig létező temetkezési forma. - A →kelták és elődeik halottaikat elégették és urnákban, nagy kiterjedésű sírmezőkön temették el, ezért nevezik műveltségüket →urnamező-kultúrának. A hinduizmusban napjainkig fönnmaradt. A ~ a kultúrák és vallások emberi testről és életről vallott fölfogását tükrözi. - Izr-ben a ~ büntetés és megbélyegzés volt. A ker-ek Krisztus sírjára utalva és a föltámadás reményének kifejezéséül kezdettől fogva a földbe temetkeztek (vö. 1Kor 15,36; Jn 12,24). Az Egyh. számára a ~ mindaddig nem jelentett problémát, amíg a 18. sz. →felvilágosodásban a →föltámadásba vetett hit tagadásaként nem kezdték követelni. Ilyen keresztényellenes célzattal először 1876: Milánóban az ol. szabadkőművesek égettek halottakat. Eszméjét a szabadgondolkodók Eu-szerte terjesztették, Bpen 1894: ~i kongresszust tartottak. A ~ élharcosai arra hivatkoztak, hogy a temető fertőz és ter-et von el a gazd. életből, de valódi mozgatójuk a vallásellenességük volt. Erre válaszként a Szt Officium 1886. IV. 19-i és XII. 15-i döntése megtiltotta a ~t. A CIC 1917. szerint „az elhunyt hívők testét el kell temetni, mert a ~ tilos. Ha bárki bármilyen módon meghagyta volna, hogy testét égessék el, nem megengedett ezen akarat végrehajtása; ha a ~ szerződés, végrendelet vagy más jogi aktus részét képezné, semmisnek kell tekinteni.” E tilalomhoz az 1240.k. a →kiközösítés büntetését csatolta: „aki testének elhamvasztását rendelte el, nem részesíthető egyházi temetésben, sem nyilvános szentmise nem mondható érte, és a ~sal kapcsolatban semmiféle egyházi szertartás nem végezhető.” Emellett a polg. büntetőjog is szót emelt a ~, mint a bűnjelek eltüntetésének egyik módja ellen. - A II. vh. után, gyakorlati meggondolásokból (temetői férőhelyek, nagyvárosi temetők, migráció) és föltéve, hogy a ~ nem a föltámadás tagadását fejezi ki, az Egyh. a jogi tilalmat föloldotta, s 1958 óta a hamvakat eltemeti. A CIC 1983:1176.k. 3. §-ában „az Egyh. nyomatékosan ajánlja, hogy tartsák meg az elhunytak teste eltemetésének jámbor szokását; nem tiltja azonban a ~t, kivéve, ha azt a ker. tanítással ellenkező okok miatt választották”. - A modern ~ nem nyílt tűzön, hanem halotthamvasztó kemencében →krematóriumban történik. Közvetlen láng nem éri a holttestet, 800-1000 C° hőmérsékletű levegő porlasztja el. Az első kemencét Friedrich Siemens gáztüzelésre szerkesztette, 1876: Milánóban építették föl. - A stat. szerint (1995 k.) a ~ egyre terjed. Az USA-ban 1 év alatt 1155 helyen 488.000 halottat hamvasztottak el. Angliában a halottak 71%-át hamvasztják. - Mo-on 1886: Légrády Károly nyomdatulajdonos és lapkiadó indított mozgalmat a ~ért, s lett az Első M. Polg. Halotthamvasztó Egyesület elnöke. Folyóir-ot is kiadtak ~ c-mel. 1932: Boros József tervei szerint épült föl a debreceni Nagyerdő szélén az első hazai krematórium, de Serédi Jusztinián hgprím. és Ravasz László ref. pp. tiltakozása miatt nem helyezték üzembe. 1951: kezdett működni, 21 halottat hamvasztottak el. A köv. években a hamvasztási igény növekedésével Bpen, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben újabb krematóriumot építettek. 1995: 37.797 (26,1%), 1996: 38.690 (27%) ~ történt. A temetőkben megjelentek a kolumbárium-falak és urna-kripták. Egyre több tp-ban és altp-ban alakítanak ki urna elhelyezésre alkalmas helyet. - 1996: kb. kétezren választották a hamvak szétszórását mint temetési formát, 3250 család vitte haza hozzátartozójának urnáját, hogy lakásában őrizze, v. kertjében temesse el. - Ang. és ausztráliai temetkezési folyóir-ok szerint a jövő temetőképe: a gondozott Emlékezés Parkja (sírkert helyett), közp-jában díszes épülettel, az urnák ezreit őrző Emlékezés Házzal. P.R.-**

Mihályfi Ákos: A halottégetés. Bp., 1916. - KL II:254. - Esztergomi főegyhm-s körlevelek 1958:22. (~ utáni temetés); 1965:28. (A ~); 1967:32. (~ utáni temetési szert.) - Mitford, Jessice: Ravatalbárók. Bp., 1967. - König 1985:133, 177. - Radó Dezső: A temető csendje. Bp., 1988. - KEK 2301. - Magyarország hetilap, 1991. IV. 25. (Papp Rezső: A ~ regénye) - Keresztény Élet 1995. X. 29. (Papp Rezső: A sírkertek reformja) - Fővárosi Temetkezési Intézet Kegyeleti Múzeumának Tájékoztatója. Bp., 1997.