Magyar Katolikus Lexikon > H > halottakról való gondoskodás


halottakról való gondoskodás: 1. A vallástörténeti kutatások szerint ősidőktől fogva mindenütt megtalálható jelenség, mely a →halál utáni élet egyetemes hitéről tanúskodik: a halottakat sírjukban ellátták étellel-itallal. Egyiptomban úgy gondolták, hogy a halott ka-jának, amely ott van a sírban a holttest mellett, szüksége van erre. Babilóniában meg voltak róla győződve, hogy az alvilágban attól függ a halottak sorsa, hogy ellátják-e őket étellel-itallal, főképpen vízzel. Uígy gondolkodtak Kánaánban is. Ugaritban úgy készültek a sírok, hogy szükség szerint pótolni lehessen a vizet. Nablusz mellett Tell-el-Fára nekropoliszában az egyik kőrézkori (kalkolitikum) sírnak tartálya volt, amelyből a vizet egy kis csatornán a sír bejáratához lehetett vezetni. Hogy a szokás Izr-ben tovább élt-e, azt a szövegekből nem lehet egyértelműen kikövetkeztetni, de a sírleletek (temetkezés) és a szomszédos népek szokásai alapján legalábbis az első időkben biztosra vehető. - A MTörv 26,14 (halottja vsz. Baal isten) arra a siratóra emlékeztet, amelyet Elő-Ázsiában a nyári hőség beálltakor a vegetációs istenség halálára énekeltek. Nem lehetetlen, hogy a Sir 7,33 esetében (a „minden élőlénynek adj ajándékot” mellé párhuzamul és az illő temetés követelményének eleget téve, amelyet a 38,16 tartalmaz) sírmellékletről van szó (olaj, mécses; élelemre ebben a korban aligha gondolhatunk); nem vsz., hogy Sirák fia már áldozatra és imára gondolt, amiről a 2Mak 14,43 tesz említést, hiszen Sir 38,16 sem sorolja ezeket az illő temetés követelményei közé. 30,18: itt az Egyiptomban élő gör. fordító golelt ('sírkő') olvasott, és így feleslegesnek ítéli az egyiptomiaknak azt a szokását, hogy ennivalót tesznek a sírra; de a csak mássalhangzókra szorítkozó héb. szöveg, valamint a 30,19 alapján inkább gillulra ('bálvány') kell gondolnunk. →halottkultusz - 2. Az Egyh-ban a →tisztítótűzben szenvedő lelkekkel való törődés. Minden szentmisében megemlékezünk az elhunytakról, a →gyászmisében név szerint. Az elhunytakért való imádság ősker. gyakorlatának egyik bizonysága a →Pektoriosz-felirat. - 3. A nagyszombati egyhm-tartományi zsin. 1560: elrendelte: „Már az apostolok és az egyházatyák kora óta imádkozni szoktak és misét mondanak a hitben elhunytakért. Ugyancsak apostoli hagyomány, hogy a bocsánatos bűnben meghaltak v. akik elégtételüket nem tudták bűneikért elvégezni, bár kegyelmi állapotban haltak meg, az ideigtartó büntetés tüzében szenvednek. Krisztus is említi: „Nem mész ki onnan, míg az utolsó fillérig meg nem adtad adósságodat”. Ezért elrendeljük, hogy minden püspökségünkben lévő templomban a zsolozsmákat, évfordulókat, megemlékezéseket és miséket a katolikus Anyaszentegyház szokása szerint végezzék el a halottakért.” (XX.) →halottak napja, →búcsú, →közbenjáró ima, →gregorián misesorozat, →altare privilegiatum. - 3. A ~ a nép körében: →halott, →halotti tor. **

Péterffy II:99. - BL:549.