Magyar Katolikus Lexikon > H > hajnalozás


hajnalozás, tyúkverő, reménylő, csiszló: 1. az 1930-as években még élő népszokásban a lakodalmas szertartás része. A →lakodalom vacsoráját követő reggelen az idősebbek hazatértek, a legények, néhol a leányok is a vőfély vezetésével ~ra indultak. Mindenféle maskarát öltöttek magukra, esetleg lakodalmas menetként álltak föl álmenyasszonnyal és vőlegénnyel, s fazekakkal, fedőkkel nagy zajt csaptak. Néhol a kísérettel együtt végigjárták a falut, kivált azokat a házakat, ahonnan hivatalosak voltak a lagziba, s különösen ahol lányok is vannak. Az alvókat az ágyhoz kötözték, tyúkot, néha más állatot is fölkaptak, s ezeket a gazda kiváltani tartozott; de megdézsmálták a kamrát, kéményt is egy kis sonkáért, szalonnáért. A gazda enni-innivalóval vendégelte meg őket; a zene szólt, egyet-kettőt táncoltak, majd továbbmentek. A ~ más formája szerint elvitték a gazda ködmönét, párnáját a kocsmába, s onnan üzentek, jöjjön érte a váltsággal; a leütött tyúkokat rúdra akasztották (tyúkverés), s 2 legény vitte diadalmi jelvényként a kocsmába v. vissza a lakodalmasházba, ahol elkészítették, ellakmározták. - 2. Erdélyben (Csíkszentdomokos) a húshagyókeddi szokásokat, ill. a →húsvéthétfő hajnalán végzett locsolást mondták ~nak. **

MN IV:173. - MNL V:394. (s.v. tyúkverő)