Magyar Katolikus Lexikon > H > hajlék


hajlék: menedék-, alvó- és tartózkodási helyül emelt építmény. - Lehet állandó jellegű, v. csak múló szükséget szolgáló: sziklás vidéken kőből, palából hevenyészve, erdős hegyháton, hegyoldalban szálfából, gallyból összeróva, fátlan síkságon földből, nádból rakva, hol a föld fölé építve, hol meg a földbe, kőbe vájva v. a talajba süllyesztve. A néprajztudósok régmúlt korok építészeti maradványait, a mai lakóházak (→ház) őseit sejtik bennük. A fennmaradt kezdetleges m. ~ok földre építettek (→kunyhó, →sátor) v. földbe mélyesztettek.- A földbe mélyesztett kezdetleges hajlékaink tető nélküli, tárnamódra, vízszintesen vájt üregek, part- v. barlanglakások, lyukak, v. tetővel fedett, aknaszerűen ásott földházak, putrik, gödrök, vermek, stb. - Nagyobb lakóüreg vájásához elsősorban alkalmas, faragható-vájható, laza sárgaföld, vulkáni tufa v. puha mészkő talajú, partos domboldal kell. Helyneveink egyike-másika azt sejteti, hogy régente egész községek lehettek partoldalba vájva. Ürög nevű falunk például több is akad, s ezek egy részéről okl-ekkel igazolható, hogy nevüket a domboldalba vájt barátlakásoktól kapták. Bizonyosra vehető, hogy az ilyen falukban, különösen agyagos, dombos vidéken, nemcsak remeték, hanem őket megelőzőleg mások is laktak barlangban. A tolnai Pincehely falu nyilván a partoldalba vájt pincéktől kapta nevét, de máig meglévő pincéi sorában még 1930 k. is akadtak partlakások. A pincét sokfelé ásták hegyoldalba, s az ilyen hegybe vájt pince igen gyakran egyben lakásul is szolgált (Kőbányán, Budafokon, Tokaj-Hegyalján). A partlakások igazi hazája a Dunántúl, főleg Tolna és Fejér megye sok helyt száraz, löszös, meredekpartú vidéke. Szekszárdon egy szűk és mély hordóban, a találó nevű Benedek szurdikban egész kis telepet vájt magának a szegénység a partoldalba. Másutt, például a Tolna vm. Miszlán, utcasorban következtek egymásra a kiásott udvarok, hátulsó végükben a partba vájt lakóüreggel, konyhával, kamrával, istállóval stb., néha nem is egy szinten. Ez a község a török világ után települt le ilyen formában. - Keményebb kőzetbe, tufába vágott hajlékot óllal, istállóval, kamrával együtt százszámra találunk a Bükk D-i peremén (Szomolyán, Bogácson, Ostoroson, Sirokon stb.), olykor még emeleteset is. Vsz., hogy a barlanglakás a Bükkben a kőkorszak óta szakadatlanul élő hagyomány. - A mélyesztett földházak is ősrégi keletűek. Elsőnek Anonymus említi, hogy Zemplénben és Borsodban a honfoglalók kunyhókat (tuguria) építettek az „ott maradt cselédség övéik számára”. A nagy krónikás a maga korának e kezdetleges hajlékait tarthatta a honfoglalás korába illő építménynek. 1353: egy bakonyalji írás, amely vsz. kir. erdőóvókról szól, speluncát, 'barlangot' említ, amelynek szerinte magyarul izik a neve. Ez már kétségkívűl putri, azaz izikkel meghányt földkunyhó. Török hódoltság utáni összeírások az Alföldön is sűrűn emlegetik a földalatti házakat. Debrecenben egy összeírás szerint még 1698: is ebből volt legtöbb. Az I. vh-t követő évek példája, míkor az általános gazdasági romlás még Bp. hivatalosan megtűrt szükséglakástelepein is újra divatba hozta őket, arra enged következtetni, hogy elszaporodásukat a török világban is jórészt az országos nyomorúság okozhatta. Mo-on járt külföldi utazók 1700-1850: gyakran emlegetik a nekik földrajzi-néprajzi érdekességszámba menő putrikat, s megütődve jegyzik meg, hogy azokban sokszor még nemesrendűek is laknak. A 19. sz végén még sok putriház volt az Alföldön. 1930 k. már a falukban sem igen akad belőlük, majorságokban azonban még gyakran szolgáltak állandó cselédlakásul. Földházakba szoktak meghúzódni az idénymunkás kubikosok és kertészek is. - A kubikos putri 2 lépés széles, 3-4 lépés hosszú gödör, egyik végén lépcsővel. A gödörre néhány fahusángot fektettek, ezekre rőzsét, nádat, földet szórtak fedélnek. Ritkább volt a szelemenes-nyergestetős putri. A földmunka végeztével a kubikos putrija farészeit szétszedte, s magával vitte. **

MN I:120.