Magyar Katolikus Lexikon > H > hűbériség


hűbériség: a társadalmi függés azon formája, melyben a hűbérúr földbirtokot adományoz, az adományozott ezért neki hűséggel, katonai, erkölcsi vagy anyagi szolgálattal tartozik. - A hűbéres függés személyhez kötött (a hűbéresem hűbérese nem az én hűbéresem). Ez volt a feudalizmus Ny-Eu-ban kialakult klasszikus formája, mely a hűbérbirtok és a szabad harcosok önkéntes vazallusi viszonyát összekapcsolta. Tört-íróink egy része szerint hazánkban ~ nem létezett, a 13. sz: kialakuló, a ~hez hasonló →familiaritás nem azonosítható a ~gel, mivel e viszony - az orsz. főhivatalokhoz (nádor, országbíró, erdélyi vajda stb.) hasonlóan - egy-egy családban nem vált örökölhetővé; más részük szerint a familiaritás a ~ hazai (esetleg csökevényes) formájának tekintendő, s szerintük a ~ kora hazánkban a 13-14. sz. →feudalizmus B.A.

Eilers 1932:27. - Mátyás kir. emlékkv. Bp., 1940:I. (Mályusz Elemér: A m. társad. a Hunyadiak korában) - Bónis É.n.