Magyar Katolikus Lexikon > H > hős


hős: a régi magyar nyelvben a 'hő, hév' szóból 'tüzes, heves' jelentésű szó, átvitt értelemben kiváló, nagylelkű, derék, ill. fiatal férfi, akiben természeténél fogva sok az elevenség és a tűz, kiváló vitéz, erős, heves katona; erkölcsi értelemben a kötelező mértéket valamely erény gyakorlásában nagylelkűen meghaladó személy. Az ókori görögöknél: →hérosz. Az ÓSz-ben a Dávid kir. mellé állt hét ~ (vö. 1Krón 12,21). Az Egyh. ~ei a →szentek, legkiválóbbak a →vértanúk. - A boldoggá és →szentté avatás egyik feltétele legalább egy erény ~ies gyakorlása. **