Magyar Katolikus Lexikon > H > húsvéti bárány


húsvéti bárány: 1. az ÓSz-ben a zsidó húsvét eledele (→pászka, →széder). A →báránynak hiba nélkülinek kellett lennie, vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és vad salátával fogyasztották (vö. Kiv 12,5-7; 23,18; 34,25; 12,21-27; MTörv 16,1-8; Kiv 12,1-14.43-49 stb.). Vsz. ó-szemita kultusz hatása tükröződik benne. Előképe volt az Ábrahám által föláldozott kos. - 2. a megváltó áldozat előképe. Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre, ezért az ÚSz az ósz-i szimbólumokra, előképekre támaszkodva Krisztust →Isten bárányának nevezi. Jézusnak mint áldozati báránynak a ~hoz és a szenvedéshez kapcsolása az ApCsel 8,32: Fülöp prédikációjával kezdődik. Ettől kezdve kapcsolódik egybe a ker. igehirdetésben a bárány, az →áldozat és a szenvedő szolga (→Isten szolgája) képe. Szt Pál apostol az 1Kor 5,7: mondja ki: „a mi húsvéti bárányunk, Krisztus megöletett”. - A m. néphagyományban a ~ az ünnep szinte áldozati jellegű eledele. A kk-ban a hívek, ill. jobbágynépek ~t ajánlottak föl a tihanyi monostornak. Ez vsz. ált. volt másfelé is. Sajátos szegedi hagyomány volt, hogy a régi Rókus-városrészbeli birkavágók, cincárok, régi felsőtanyai juhászgazdák az ósz-i zsidók módjára a leölt bárány vérével meg szokták kenni az ajtófélfát, hogy az ő elsőszülöttjeiknek se legyen bajuk. Hasonló szokás Dusnok rác népe körében is élt. Csíkajnád, Csíkszentimre székely falukban a ~t nagypénteken ölik meg. Zalaegerszegen nagypénteken volt a bárányvásár. Budaörs német népe a ~t egészben szokta megsütni, hogy csontot meg ne törjenek benne (Jn 19,36). - Ikgr. Az archaikus kk. reprezentáns jelképe még nem a feszület, hanem az égi dicsőségben trónoló Krisztus király, a Sion hegyén álló apokaliptikus Bárány. Az ábrázolás föltűnik kk. emlékeinken, címereinken is. Hazai emlékeink az Árpád-kor évszázadaiból: Csempeszkopács, Domonkosfa, Ják, Nagysitke, Pécs, Szeged, Szentmihályfa, Zalaháshágy. Egykor vsz. országszerte ismert volt. Sűrűn találkozunk az apokaliptikus, hétpecsétes könyvön fekvő, zászlót tartó Bárány szobormásával barokk oltáraink tabernákulumainak tetején. A ~t látjuk szájából eredő csillaggal Trencsén városának pecsétjén. Föltűnik Szeged és Debrecen régi pecsétjein is. A címermotívumot nyilvánvalóan e városaink hajdani hatalmas jószágtartása is magyarázza. A ~ nyitja meg az üdvözültek számára a mennyország kapuját, ő választja és hívja meg azokat, akik kedvesek neki. A Júlia szép leány alakja is nyilvánvalóan még ennek az archaikus világképnek a tükröződése, a báránymisztika balladai kifejezése. Be.Gy.-**

Vaux, R. de: Le Istituzioni dell Antico Testamento. Torino, 1977:470. - Studies in Old Testament Sacrifice. Cardiff, 1964. - Rendtorff, R.: Studien zur Geschichte des Opfers im Alten Israel. Neukirchen, 1967. - Ifj. Dr. Bartha Tibor: Izr. vallásos életrendje. Bp., 1974:171. - Bálint 1989:301.