házasságkötéshez való jog: alapvető →emberi jog. Ezért az 1058. kánon általános elvként kimondja, hogy mindenki köthet →házasságot, akit a jog ettől el nem tilt. - Ez azonban nem jelenti azt, hogy valaki jogosult lehetne a házasságra egy bizonyos személlyel, ha az ezt nem kívánja. E jog tehát szabadságot jelent. A ~ot a kánonjogászok →természetjogi eredetűnek tekintik. Terjed az a közmeggyőződés, mely a házasságkötés szabadságát az emberi jogok közé sorolja. - Ezt az alapvető jogot, mint a fent idézett kánon megszorítása („akit a jog el nem tilt”) jelzi, bizonyos esetekben korlátozni is lehet. A pozitív jog ezt nagyobb jó érdekében megteheti. Hogy mi akadályozza a házasságot isteni jognál fogva, annak hiteles megállapítására az 1075.k. 1.§ szerint egyedül a legfőbb egyh. hatóság illetékes. De emberi, egyh. v. állami törvényhozó is adhat ki a ~ot korlátozó törv-eket az isteni jog által szabott kereteken belül. A házasságra képtelenné tevő, akár kanonizált isteni/természeti, akár tisztán egyh. törv-eket a Codex →házassági akadályok néven sorolja fel (1083-1094.k.). Noha az alapvető jogok általában egyetemesek, örökre szólók és nem lehet lemondani róluk, a ~ összeegyeztethető a házasságról való lemondás kötelezettségének szabad vállalásával (pl. →fogadalom v. →cölibátus révén). Ilyenkor ugyanis a jog gyakorlásától való tartózkodásra vállal valaki kötelezettséget. Ez pedig, mint jeles szerzők hangsúlyozzák, nem a jog elvesztését, hanem felfüggesztését eredményezi, s a jog gyakorlásával összeegyeztethetetlen kötelezettség vállalása még nem lemondás a jogról. - A ~ a házassági jogszabályok értelmezésének egyik kulcsa. Belőle következik, hogy a házasságkötést akadályozó v. tiltó törvényeket mindig szorosan kell értelmezni (vö. 18.k.), s ha a házassági akadály v. tilalom fennállását illetően az adott esetben kétség áll fenn, a házasságot nem szabad - bizonyos különös esetek kivételével (1091.k. 4.§) - megakadályozni (vö. pl. 1084.k. 2.§). E.P.

Erdő 1991:404.