Magyar Katolikus Lexikon > H > házasságjog


házasságjog: a kánonjog →házassággal foglalkozó, gyakorlati szempontból nagyon fontos része, nemcsak az egyházkormányzattal, egyházi bíráskodással vagy ügyintézéssel foglalkozók, hanem a hívők és a lelkipásztorok számára is. - Technikai szempontból a ~ az egész →egyházjog egyik legharmonikusabb területe. Jól rendezett normái egymással szerves összefüggést alkotnak, így jogilag áttekinthető, logikus egésszé szerveződnek. Ez nem jelenti azt, hogy a ~ teol. és szociológiai háttere ne volna mozgásban. Azok az újabb fölismerések, melyek az emberről, a társadalomról, hittani örökségünk egyes pontjainak konkrét jelentéséről születnek, a jogi szabályozás számára is az állandó fejlődés ösztönzői. A hatályos kat. ~ azt a fejlődést foglalja össze, amely elsősorban a II. Vat. Zsin. tanítása (főként GS 47-52) nyomán az egyhjog-tudományban, a jogalkotásban és a bírói gyakorlatban végbement. Mindazonáltal a mai katolikus ~ban is maradtak jelentős vitatémák, különböző megoldási kísérletekkel megközelíthető, sokak által tárgyalt nyitott kérdések. Ilyenek: 1) A →házasság felbonthatatlanságának pontos értelme. A mai jog is ismer bizonyos különleges eseteket, amikor ez lehetséges. Kérdés, nem lehetségesek-e további, a jogban eddig még figyelembe nem vett esetek, amikor teol-ilag mód volna erre. 2) Különösen a pszichológia és az egyhjog elevenebb kapcsolata alapján, mely már az 1983-as CIC-ben is jelentős újdonságokat hozott (vö. 1095.k.), kutatásra érdemesnek tűnik annak tisztázása, hogy vannak-e a →házassági beleegyezésre való képtelenségnek további formái, melyeket a jogszabályok még nem említenek, de amelyek az egyh. bíráskodásban már figyelembe vehetők lennének. 3) Az új Codex házasságfogalma. Ezzel kapcsolatban azt szokás vizsgálni, hogy a régi törv-kv. biológiai-jogi házasságszemlélete mennyiben adta át benne a helyét a II. Vat. Zsin. személyesebb házasságképének. 4) Az újraházasodott elváltak részvételének kérdése az egyh. szentségi életében. E téren egyrészt a szentmisében való részvétellel kapcsolatos teológia és egyházfegyelem, másrészt a házasságrendezés jogi lehetőségeinek vizsgálata, a ténylegesen fennálló házasságok ontológiai valóságának és az érvénytelenek nemlétének jogi elismerése a probléma, főként olyankor, ha ez a létrendi valóság →külső fórumon nem bizonyítható. 5) A házasságkötés nélküli partnerkapcsolatok realitása teol. és egyhjogi értékelésének problémája. Mind az állami, mind az egyh. jogban új kérdéseket vet föl a „házassághoz hasonló” együttélések valósága. 6) A házasság érvénytelenségének egyre gyakoribb bírói kimondása annak kérdését veti föl, hogyan lehet egyszerre növelni az esélyeket az érvénytelen házasságban élők helyzete utólagos rendezésére, s egyben a teol. elmélyülést követve, differenciált, de határozott módon óvni a házasság felbonthatatlanságát. 7) A →vegyes házasságok ter-én a kat. fél hitének, a kat. nevelésnek és a családon belüli ökumenikus közösség előmozdításának együttes jogi védelme és segítése a probléma. 8) A →házasság jogkedvezménye kapcsán azt szokás vizsgálni, nem lehetne-e a házasságok érvénytelenségét rendes körülmények között a peres eljárástól különböző, annál egyszerűbb és gyorsabb módon kinyilvánítani. - Az Egyházi Törvénykönyvben ~ot és nem családjogot találunk, mint a világi jogrendek nagy részében szokásos. Noha a törvénykv. a családokkal kapcsolatban több helyen is közöl szabályokat, csak elvétve tér ki a szülők és gyermekek jogaira és egymás iránti kötelezettségeire (pl. 1071.k. 1.§ 3, 1134-1140. k.). E.P.

Erdő 1991:396.