Magyar Katolikus Lexikon > H > házasság felbonthatatlansága


házasság felbonthatatlansága: a katolikus tanítás szerint  minden érvényes →házasság felbonthatatlan, s a →szentségi házasságban ez a lényegi tulajdonság különös erősséggel rendelkezik. - A ~ a szentségi →házasságnak a hűség és a termékenység mellett, a szeretet természetéből következő, harmadik lényeges sajátossága, mely szerint a →házassági kötelék, melyet a házastársak szabad emberi cselekedete és a →házasság elhálása hoz létre, visszavonhatatlan valóság és olyan szövetség, amelyért Isten hűsége kezeskedik, ezért a megkeresztelt felek között megkötött és bevégzett házasságot „semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja föl, kivéve a halált” (vö. CIC 1061, 1134, 1141. k.). - Megkülönböztetünk belső és külső felbonthatatlanságot. A belső felbonthatatlanság azt jelenti, hogy sem a felek közösen, sem egyikük külön nem képes akaratával a házasságot felbontani. A külső felbonthatatlanság azt jelenti, hogy e köteléket az emberi közhatalom sem bonthatja fel. - A házasság az idők folyamán a különböző kultúrák, társad. struktúrák és szellemiségek szerint számtalan változáson ment keresztül, de minden kultúrában él bizonyos tisztelet a házastársi egység iránt. A házastársak szeretete természeténél fogva megköveteli egész életüket átfogó személyes közösségük egységét és fölbonthatatlanságát. A két személy kölcsönös önátadása és ajándékozása, valamint a gyermekek java megkívánja a teljes és örök hűséget. E hűség legmélyebb alapja Istennek az Ő népével kötött szövetsége és Krisztusnak az ő Egyháza iránti hűségében rejlik. A házastársak abból a végleges és visszavonhatatlan szeretetből részesülnek, mellyel Isten szeret bennünket, hűségük Isten hűséges szeretetének tanúja. A házasság egysége teljes bizonyossággal kitűnik a nő és a ffi egyenlő személyi méltóságából is; ezt az egyenlőséget a kölcsönös és teljes szeretetben kell elismerniük. - A Szentírásban az ÓSz tanúsága szerint a ffi és a nő egymásnak van teremtve: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18). Isten segítségül adta a ffi mellé a nőt, aki „hús az ő húsából” (2,18.20.23); és Istent képviseli, aki a mi segítségünk (vö. Zsolt 121,2). „Ezért a férfi elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz” (Ter 2,24). A házasság egységére és felbonthatatlanságára érzékeny lelkiismeret a törvény isk-jában fejlődött ki. A próféták Istennek Izraellel kötött szövetségét a kizárólagos, hűséges, házastársi szeretet képében szemléltették (vö. Oz 1-3; Iz 54; 61; Jer, 2-3; 31; Ez 16; 23): a választott nép lelkiismeretét így vezették rá a házasság egységének és fölbonthatatlanságának mélyebb megértésére (vö. Mal 2,13-17). - Az ÚSz-ben Jézus világosan megfogalmazta a férfi és a nő házassági egységének fölbonthatatlanságát. A házasságot maga Isten kötötte össze: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza” (Mt 19,6). Ezzel kettőjük életének fölbonthatatlan egységét mondja ki, emlékeztetve arra, ami kezdetben Isten terve volt: „tehát már nem ketten vannak, hanem egy test” (uo; vö. Ter 2,24). Jézus a ~nak kimondásával nem elviselhetetlen, Mózes törvényénél is súlyosabb terhet rakott a házastársakra (vö. Mt 11,29-30). Ellenkezőleg, a teremtés eredeti, épp a bűn által megzavart rendjének helyreállításával Jézus maga adja az erőt és a kegyelmet, hogy a házasságot Isten országának ajándékaként lehessen élni. Ha a házastársak a házasságot mint Krisztus követői élik, „meg fogják érteni” a házasság eredeti értelmét (vö. Mt 8,34; 19,11), és Krisztus segítségével meg is tudják élni. A keresztény házasság e kegyelme minden keresztény élet forrásának, Krisztus keresztjének egyik gyümölcse. - Szt Pál ap. ezt így fogalmazza meg: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és föláldozta magát érte, hogy megszentelje ... Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy ember lesz. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom” (Ef 5,25-26;31-32). -

A kat. Egyh. Szentírásra alapozott tanítása szerint a ~nak közvetlen alapja tehát az isteni akarat: „maga Isten a szerzője a házasságnak, amelynek javai és céljai vannak” (GS 48 a; vö. Ter 2,24; Mt 19,3-9; Ef 5,32; 1Kor 7,15). A házasság tehát nem azért felbonthatatlan, mert a felek életszövetségük tartalmát így óhajtották meghatározni, sem azért, mert valamilyen külső, emberi hatalom rendelte ezt az intézményt ilyennek, mintegy megvonva a házasulóktól szövetségük felbontásának jogát, hanem isteni akarat folytán (Mk 10,9; Mt 19,6). A ~ nem ellenkezik a házasulandók szabadságával. Igaz ugyan, hogy a jegyeseknek nem áll szabadságukban arról dönteni, hogy felbontható v. felbonthatatlan házasságot kívánnak-e kötni, de szabadon határozhatnak arról, hogy házasságra akarnak-e egymással lépni, vagyis olyan életszövetségre, mely felbonthatatlan. - A római pápa különleges, ún. potestas vicaria (krisztushelyettesi) hatalma alapján az →érvényes, de nem szentségi házasságot és az el nem hált szentségi házasságot fölbonthatja (→el nem hált szentségi házasságok felbontása, →házassági kötelék felbontása). - Noha a 60-as évek végén több kat. szerző annak a véleményének adott kifejezést, hogy →házasságtörés esetén (sőt némelyek szerint máskor is) az elhált szentségi házasság felbontható, nézetük mellett sem a Szentírásból, sem a tanítóhivatal megnyilatkozásaiból nem tudtak perdöntő érveket felhozni. Több tekintélyes szerző, tekintettel főként az újabb idők pápáinak állandó és kifejezett (bár tévedhetetlenül nem definiált) tanítására, legalábbis „katolikus tanításnak” minősíti a szentségi és elhált házasság teljes külső felbonthatatlanságát (vö. DS 1807). - A keleti egyházjogban: A házasság szentségi kötelékét a házasság elhálása után semmilyen emberi hatalom és a halálon kívül semmiféle ok nem bonthatja fel (853.k.). - Mindazonáltal vannak helyzetek, amikor a házassági együttélés különböző okok miatt gyakorlatilag lehetetlenné válik. Ilyen esetekben az Egyház megengedi a házastársak fizikai →különélését. A különélők házassága azonban Isten előtt továbbra is érvényes marad, a felek nem szabadok új házasság megkötésére. A keresztény közösségnek segítenie kell őket, hogy ebben a helyzetben is ker-ek maradjanak, hűségesek a fölbonthatatlan kötelékhez (vö. CIC 1151-55). - A mindennapi élet jól mutatja, hogy a →válás, miközben az egyik fél számára mindig súlyos törést és megoldhatatlan problémák özönét hozza, a gyermekeket pedig helyrehozhatatlanul károsítja, alapjában nem teszi könnyebbé v. gondtalanná az életet. Hogy két ember kapcsolata elviselhetetlenné válik, annak oka nem a ~a, hanem az, hogy az Istennel való kapcsolatuk (v. legalább egyikük kapcsolata Istennel) fölbomlott. Ezért nincs türelmük egymás apró hibáihoz, nem képesek áldozatot hozni egymásért, mert nem képesek erőt meríteni az egyetlen Áldozatból. **-E.P.

CCEO 1990. - FC 83. - GS 49. - KEK 1639-48.