Magyar Katolikus Lexikon > H > hálátlanság


hálátlanság (lat. ingratitudo): a →hála erényével ellentétes vícium. - Alapja a tárgyilagosság hiánya, mely mögött rendszerint az →önismeret hiánya húzódik. A ~ megakadályozza a tartós emberi kapcsolatok kialakulását, szétforgácsolja a közösségeket, hosszabb idő után az egyént önmaga számára is elviselhetetlenné teszi. - Természetfölötti síkon a ~ bűn Isten szeretete ellen. Állandó lázadozáshoz s vele az istengyermekség belső békéjének elvesztéséhez vezet. →Halálos bűnök forrása lehet. **

KEK 2094.