Magyar Katolikus Lexikon > H > Hunyady


Hunyady István (Bp., 1905. márc. 9.-Bp., 1986. nov. 11.): költő, műfordító. - A bpi Szt István Gimn-ban éretts., a bpi egy-en államtud-ból drált, 1931. XI. 16: a szfőv. szolgálatába lépett, 1937. XII. 14: s-fogalmazó, 1944: szociálpol. fogalmazó, utóbb tanácsjegyző, kihágási büntetőbíró, majd 1965-i nyugdíjazásáig a Képcsarnok Váll. szervezője. 1934-től jelentek meg versei. - M: Zengő kövek. Versek 1923-33. Bp., 1934. - Két óraütés közt. Versek. Uo., 1937. - Meglódult csillag. Versek. Uo., 1940. - Egyszerűség dícsérete. Versek. Uo., 1947. - Lépj ki magadból. Versek. Uo., 1961. - Zöld levelecske. Uo., 1967. - Lagodai pagoda. Uo., 1970. - Szabálytalan világvég. Versek. Uo., 1973. - Ősz Korcsulán. Versek. Uo., 1979. - Férfisirató. Versek. Uo., 1980. - Te kiálts, téltemető. Versek. Uo., 1983. P.Gy.

Pomogáts 1982:282. (s.v. Hunyady) - Fazekas 1989:182. (s.v. Hunyadi) - M. Nemz. 1986. XI. 15. - Gulyás XIV:727.