Horvátország, Croatia, Hrvatska: köztársaság Közép-Európában. - Ter-e 56.538 km². Főv-a Zágráb (Zagreb). Határai: Mo., Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Adriai-tenger, Szlovénia. Tört. tájegységei: →Dalmácia, Szlavónia, D-Baranya, Muraköz, Szerémség, Isztriai-fszg. Lakossága 1995: 4.784.000, 78,1% horvát, 12,2% szerb, 0,9% bosnyák, 0,5% magyar, 0,5% szlovén; 76,5% r.k., 11,1% szerb ort., 11% prot., 1,2% mohamedán. - Ter-ének nagyobb része alacsony fekvésű és termékeny, tengerparti részét a Kapela (1533 m tszf.) és a Velebit (1738 m tszf.) hegységei határolják. Fő folyói: Duna, Dráva, Száva, Kulpa. Főként gabonát, cukorrépát, burgonyát, gyümölcsöt és szőlőt termesztenek, sertést, juhot, marhát tenyésztenek, szenet, kőolajat és bauxitot bányásznak. - I. Története. A tengermelléki ~ot Croatia mellett a 12. sz. végéig Sclavoniának is nevezték, s ez utóbbi nevet a 13. sz: vitték át a Zágráb központú, helyi önállóságot nyert Szlavóniára (Tótország). - A horvátok függő helyzetbe kerültek az avaroktól, majd a frankoktól. 800 táján a Nonában székelő horvát fejed. ker. hitre tért. A 9-10. sz-ot a ker. horvát fejed-ek és a városlakó lat. dalmaták küzdelme jellemezte. Dalmácia városai Bizánc uralmát ismerték el, melynek helytartója Zárában székelt. ~ 950 k. az Adriai-tenger, az Isztria, a mögötte fekvő hegylánc és a Narenta folyó között terült el, fölváltva frank, bizánci és bolgár függőségben élt, de volt olyan időszak, mikor egyik befolyása sem érvényesült. - 1000 k. Velence megszállta a dalmát városokat. Kresimir Péter (1060-74) horvát fejed. a szláv lit. helyett bevezette a lat-t, és II. Sándor p-tól (ur. 1061-73) kir. címet kapott. Péter kir. Mo-gal szövetkezett. 1074: Pétert elűzte a lat. rítus elleni fölkelés, melyet VII. Gergely p. (ur. 1073-85) megbízásából a normann Amicus gr. vert le. Ezután Zelemér (Zvoinimir) (1076-87) került a trónra mint VII. Gergely hűbérese, évi 200 bizánci arany fizetésére kötelezve magát. Zelemér halála után özvegye, Ilona (I. Szt László m. kir. nővére), majd II. István kir. (1089-90) lett ~ kir-a. Halála után, 1091 tavaszán a horvát főurak kérésére I. Szt László (ur. 1077-95) bevonult ~ba, és unokaöccsét, Álmos hg-et tette ~ kir-ává. Álmos hg. Tinnin (Knin) várát tette székhelyévé, és biztosította a kijárást az Adriára. ~ élén kir. helytartó, a bán állt, aki adót és vámot szedett, s a báni haderő főparancsnoka volt. A szlavón és a tengermelléki horvát-dalmát bán gyakran azonos személy (→horvát-szlavón-dalmát bán). - Az Adriai Tengermellék az 1040-es évektől vált fontossá a m. kir-ok számára, mert a ném. császársággal kiéleződött ellentét akadályozta a Rómába vezető szárazföldi utazást. A horvát fejed-ek lehetővé tették az átkelést és az adriai kikötők használatát, így a m-okat megnyerték szövetségesnek Bizánc és Velence terjeszkedésével szemben. Szlavónia már a honfoglaláskor m. szálláster. lett; a Dráva-Száva-köz Ny-i részére a 9. sz. elején telepedtek be szláv törzsek, akiket I. (Szt) István (ur. 997-1038) a somogyi várispán és a veszprémi pp. joghatósága alá rendelt. A ter. Varasd, Zágráb és Körös vm-kre terjedt ki. A keleti gótokkal keveredett szláv népet teutnak (szlavon, tót) hívták, csak a 19. sz. elején, a nemz. ébredés korában cserélték nevüket horvátra. A K-i részen szervezett Szerém, Verőce, Pozsega és Valkó vm. lakossága a tör. hódoltságig színmagyar volt. Már Szt István alatt kialakult Pozsegavár és Valkóvár (Vukovár), a Ny-i rész a baranyai várispánsághoz, az egész ter. a pécsi ppséghez tartozott. - 1102 tavaszán Tengerfehérvárt Könyves Kálmán (ur. 1095-1116) horvát kir-lyá koronáztatta magát, 1105: meghódította Dalmáciát, melynek birtokáért Mo. váltakozó sikerű háborúkat vívott Velencével, ~ azonban a M. Kirság szerves részévé vált. A m. kir-ok IV. Károlyig (ur. 1916-18) bezárólag a koronázás szertartásával horvát kir-lyá is váltak. ~ 8 évszázadon át Mo. társországa volt, s ez tette lehetővé, hogy megőrizze lat. írásbeliségét, r.k. vallását, ne balkanizálódjon, s része maradjon a közép-eu. kultúrának. - A bánok udvartartást alakítottak ki, nemesség adományozását kezdeményezték, a 12-15. sz: haderejüknek a dalmáciai és balkáni hadjáratokban fontos szerepe volt. Az uralkodó személye ~ot és Mo-ot egy országgá olvasztotta. A Frangepánok, Zrínyiek, Babonicsok, Subicsok m-ul éreztek és m-nak vallották magukat. A Ny-eu. egy-eken tanuló horvát diákok hungarusok voltak. A kir. tanácsban a horvát főurak és főpapok a m-okkal azonos jogokkal vettek részt, az adó- és egyéb jövedelmek a bánon keresztül folytak be a kincstárba. - IV. Béla kir. (ur. 1235-70) a tatárok (mongolok) elől menekülve 1241: Zágrábban eredménytelenül kért segítséget IX. Gergely p-tól (ur. 1227-41), II. Frigyes cs-tól (ur. 1220-59) és Szt IX. Lajos (ur. 1226-70) fr. kir-tól, majd Trauba menekült. -

1272-től kialakult a boszniai, ozorai, sói, macsói, brancsi és kucsói bánság, s az 1228: alapított szörényi bánsággal az Adriától az Oltig (kb. 1000 km hosszan) bánságok védték a m. kirság D-i határait. A tengermelléki bánságban hosszú ideig Subics Mladen zsarnokoskodott, 1322: Babonics János szlavón bán legyőzte és fogságba vetette. - Az Anjou kir-ok korában a Velence elleni harc és a balkáni uralom megszilárdítása került előtérbe. Mo. az Árpád-kor óta a térség katonailag legerősebb állama volt. Az Anjou-k hadjárataiban megnövekedett a báni haderő jelentősége. Megkezdődött a főurak és főpapok diplomáciai képzése, nagyműveltségű személyek kerültek báni méltóságba. - A 15. sz: megkezdődött a török terjeszkedés a Balkánon. II. Mehmed 1463: elfoglalta Boszniát, s kivégeztette a m. hűbéres István kir-t. A tör-ök betörtek ~ba és Dalmáciába is, elesett Jajca, Klucs és Babovác vára. 1493. IX. 11: az ubdinói csatában Jakub boszniai pasa legyőzte Dercsényi Imre báni seregét, Dercsényi és a horvát nemesség színe-java elesett. 1501. X., 1502. X: Corvin János báni serege visszaverte a ~ba betört törököket, akik 1512: elfoglalták a Száva menti szreberniki bánság várait, Szreberniket, Tesájnt, Szokolt és Blagajt, 1513: a dalmáciai Nutyák, Szinj, Csazin és Ver várakat. VIII. 16: Beriszló Péter horvát bán Dubicánál szétverte a Blinj várát ostromló tör-öt, s 3000 foglyot ejtett. 1514. II-III: a tör-ök sikertelenül ostromolták Tinnin várát, 1514 végén Zengg mellett erődítményt emeltek. 1517. V: Musztafa boszniai pasa is elesett Jajca várának sikertelen ostromában. 1518. VIII: eredménytelenül próbálták elfoglalni Nándorfehérvárt. 1520. V. 20: a Korenica pataknál elesett Beriszló Péter veszprémi pp., horvát bán. 1521. VII-VIII: a szerémségi várakat a tör-ök elfoglalták. II. Lajos 1522: a horvát végvárak védelmét Katziáner János laibachi kapitányra bízta. - 1526. VIII. 29: a mohácsi csatában a báni csapatok is harcoltak, elesett Ferenc zenggi pp. is. 1527: ~ I. Ferdinándot ismerte el kir-nak. 1529-32: a horvát nemesek birtokaik parasztságával tömegesen menekültek Ny-Szlavóniába, a Dunántúlra és Karintiába. Mohács után K-Szlavónia és D-Horváto. tör. kézre került. A megmaradt ter-ek csak keskeny sávot képeztek a Drávától a tengerig az osztr. örökös tart-ok, Karintia és Krajna védelmére. I. Ferdinánd 1537: a zenggi születésű Jurisics Miklós v. fiumei kapitányt nevezte ki a vend vidék főkapitányává, aki Ungnad Jánossal megszervezte a Dráva-Száva-Una vonal védelmét. Az elmenekült horvátok helyét morlákok, uszkókok és szerbek foglalták el. 1583: a kir. Erdődy Tamást nevezte ki horvát bánná, 1606. II. 9: megerősítette az 1439:26. és az 1492:8. tc-et, hogy a kir. bánná csak született magyart nevezhet ki (→bécsi béke). - A tör. elleni védekezés összekötötte a m. és a horvát népet. 1532. VIII. 5-30: Jurisics Miklós kb. 1000 főnyi m-horvát csapattal megvédte Kőszeg várát. Erdődy Tamás horvát bán 1593. VI. 22: megnyerte a sziszeki csatát, ezzel megvédte Zágrábot a töröktől. A 16-18. sz: a horvát tart. gyűlés minden m. ogy-re elküldte követeit. A rendi dualizmus szellemében a cs. önkénnyel szemben támogatták a m. rendeket. 1593: a tart. gyűlés utasította követeit: „... de egyetlen pontban sem szavazzanak Mo. szabadsága ellen”. ~ fejlődésében nem volt Habsburg-ellenes erő, rendi fölkelés, s nem terjedt el a protestantizmus sem. A nemesek m. nemesek voltak, meg is kezdődött beolvadásuk, de a folyamat megállt. - 1699. I. 26: a →karlócai béke után a tör. már nem fenyegette állandóan a maroknyi horvátságot, melynek száma a 2 évszázados küzdelem során kb. 500.000-re csökkent. Ekkor kezdődött a korábban színmagyar Pozsega, Verőce, Valkó, Szerém vm-k szlávokkal való betelepítése. 1705. XI. 27: Rákóczi kiáltványt intézett a horvát rendekhez, de csekély visszhangra talált. Meghiúsult a hadjárat is, melynek célja az adriai kikötőkön keresztül a fr-kkal való kapcsolat megteremtése volt. 1718. VII. 21: a →pozsareváci békében a porta lemondott a Szerémségről, Belgrádról és Dalmáciáról, s biztosította a szabad keresk-et a szárazföldön és az Adrián. Károlyváros és Varasd székhellyel megszervezték a határőrvidékeket. A Dalmácia É-i részeiből megmaradt tengerpart közvetlenül Mo-hoz tartozott. Az 1608:12. tc-ben Zengg Dalmáciához, így közvetlenül Mo-hoz tartozik. Az 1635:36, 1647:50, 1659:85. tc-ek „partes maritimae” elnevezéssel különböztetik meg a tengermelléket ~tól. A tengermellék összes kormányzati költségeit Mo. fedezte. Az 1647:59. tc. a közig-t Zágráb vm-re bízta, de olyan törv-es rendelkezés, hogy ~hoz csatolják, 1868-ig nem volt. -

Az 1723:52. tc. m. kir. helytartótanács fölállítását rendelte el, ~ra is kiterjedő hatáskörrel. 1767. VIII. 31: Mária Terézia (ur. 1740-80) horvát helytartótanácsot állított föl, amiért a horvát szábor a m. rendeket kérte a sérelem orvoslására. A tanács alkotmányellenes volt, mert a Szentkorona országaiban csak az ogy. állíthatott föl pol. hatóságot. 1779. VIII. 14: meg is szüntették. - II. József (ur. 1780-90) alatt a népszámlálás szerint Mo. 7 millió lakosából 800 ezer a horvát és a szerb, ebből 25% a g.kel (szerb). II. József németesítő törekvései a horvát rendekben is ellenszenvet és ellenállást váltottak ki. II. Lipót (ur. 1790-92) 1791. II. 20: illír udvari kancelláriát állított föl, élére a m. Balassa Ferencet nevezte ki, de a m. ogy. követelésére 1792. VI. 29: a kancelláriát föloszlatta. 1790-91: az ogy-en Skerlécz Miklós zágrábi főispán kijelentette: „elhatároztuk, hogy fölbonthatatlan kötelékkel kapcsoljuk magunkat Mo-hoz”. A szábor szoros együttműködésre utasította követeit a m-okkal. - 1809. X. 14: a schönbrunni békében Au. elvesztette Dalmáciát, Krajnát, Triesztet, Fiumét, D-Karintiát, ~ot a Száváig, s e ter-et Laibach székhellyel Napóleon illír királysággá szervezte. 1814. XI. 21-1815. VI. 9: a bécsi kongresszus visszaadta az osztr. cs-ságnak. 1816: a horvát részek és Dalmácia leválasztása után kirsággá emelték, I. Ferenc József (ur. 1848-1916) 1849: ezt megszüntette, s osztr. tartományként szervezte újjá. - Az 1830-as évektől föllángolt az →illírizmus, melynek célja a nemz. nyelv ápolása, a horvát irod. nyelv megteremtése, a pánszlávizmus jegyében a nagy délszláv állam létrehozása horvát vez-sel. 1835: indította Ludovit Gaj (1809-72) magyarellenes irányzatú Narodne Novine folyóir-át. Irod. nyelvnek a D-dalmáciait fogadták el, s átvették a cseh helyesírást. Az illírizmus szabadon fejlődhetett, mert Bécs pártfogolta és anyagilag is támogatta. A reform-ogy-eken a horvátok ragaszkodtak a lat. nyelvhez, s akadályozták a prot-ok vallásszabadságát és a prot. nemesek birtokszerzését. Az illírizmus eszméje aránylag szűk réteget érintett, a 19. sz. 1. felében a Pejacsevics, Joszipovics és Jankovics gr-ok, a köznemesség jelentős része m-barát volt. Zágrábban 1845: nagy szavazattöbbséggel m. párti alispánt választottak. - 1848. III. 23: az uralkodó Joszip Jellasicsot bánná, III. 24: zágrábbi főparancsnokká nevezte ki. III. 25: Zágrábban követelték Dalmácia, Szlavónia, Muraköz, Fiume és a m. tengermellék egyesítését ~gal. VIII. 31: Jellasics elfoglalta Fiumét, majd átkelt a Dráván és megindult Buda elfoglalására. Csapatai kirabolták és fölégették a m-barát Joszipovics gr. kastélyát, kifosztották a turmezei nemesek kúriáit. Jellasics fölfüggesztette állásaikból a m. ogy-sel kapcsolatot tartó vm. és járási tisztviselőket, elöljárókat. Jellasics báni beiktatásán nem jelent meg 5 horvát vm. főispánja, a zágrábi és diakóvári pp., így a r.k. országban g.kel. szerb pátr. végezte a szertartást. - Az 1850. II. 26-i cs. pátens ~ osztr. örökös tart-ban föloszlatta a báni tanácsot. 1860. XII. 5: fölállította a horvát udvari biz-ot, XII. 10: megkezdte működését a Horvát Tud. Akad. 1866. IV. 21-VI. 16: a m-horvát regnicoláris biz. tárgyalások eredménytelenek. 1867. VI. 7: a m-barát Levin Rauch lett a báni helytartó. Ferenc József koronázásán a horvátok nem vettek részt. 1867. XII: a tart-gyűlési választásokon az unionista párt győzött, ami lehetővé tette a kiegyezést. Az 1868:30. tc. a horvát kiegyezésről 50 évre rendezte a kapcsolatot: „a két ország egy és ugyanazon állami közösséget képez... ~ külön polgári nemzet, belügyeire nézve külön kormányzattal és közigazgatással bír.” Autonóm a közig., a vallás és közokt., az igazságszolgáltatás. A szábor a m. törv-ekkel nem ellenkező autonóm törv-eket alkotott. Az autonóm kormány fejét, a bánt a m. min-elnök ellenjegyzésével az uralkodó nevezte ki. Belügyekben hivatalos nyelv a horvát, a honvédség horvát ezredeinél (3 gyalog, 1 huszárezred) horvát a vezényleti nyelv, horvát zászlót és Szt István koronájával díszített horvát címert használtak. ~ 28, majd a határőrvidék polgárosítása után 40-40 képviselőt küldött a m. ogy-re, ahol horvátul is fölszólalhattak, a parlament épületén horvát zászló is lengett. A határőrvidéket 1871: részben, 1881: teljesen ~hoz csatolták, így ter-e 43.000 km²-re, lakossága 2,2 millióra nőtt. 1871: a horvát jogpárt lázadást robbantott ki, 1883: tüntetést szervezett a pénzügyigazgatóságok m. fölirata s a m. címer ellen. A m-ellenes zavargások miatt az uralkodó fölfüggesztette a szábort, és Hermann Rambert tábornokot bízta meg a rend helyreállításával. -

Pártok ~ban: 1. nemzeti liberális párt, célja délszláv nemz. egység a Habsburg birod-on belül; 2. jogpárt, célja önálló kirság, a délszlávok egyesítése horvát vez-sel; 3. unionista párt, célja a germán és pánszláv törekvések elleni harc, az unió fönntartása Mo-gal; ide tartozott a birtokos réteg, az értelmiség egy része és jelentős paraszti tömegek. 4. horvát népi parasztpárt. - 1883-1903: Khuen-Héderváry Károly bánsága alatt békés fejlődés indult, az unionista párt 70%-ot bírt a száborban. A bán megszervezte a modern közig-t, korszerűsítette a bíróságokat, bevez. az ált. népokt-t. A jogpárt jelentőségét vesztette, passzivitásba vonult. - Az I. vh. alatt a horvátok hűek maradtak a monarchiához, a horvát ezredek harckészsége a szerb fronton is a legjobbak között volt. Az ellenzék vezérei, Frano Supilo és Ante Trumbic külf-re szöktek. 1917. VII. 20: a korfui egyezményben Pasic szerb min-elnök és Trumbic szerb-horvát-szlovén kirság létrehozását határozta el. 1918. X. 5: horvát-szlovén nemz. tanács alakult, X. 29: deklarálták ~-Szlovénia-Dalmácia délszláv állammá alakulását és Mo-tól való elszakadását. 1918. XI. 5: a szerb csapatok megkezdték az →Osztrák-Magyar Monarchia délszláv ter-einek megszállását. Az ol. csapatok előrenyomulása miatt a zágrábi nemz. tanács kérte, hogy csatolják a szerb. kirsághoz. XI. 26: kikiáltották a →Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot. Megkezdődött a szerb katonatisztek, földbirtokosok és nagypolgárok uralma a gazdaságilag, kulturálisan fejlettebb horvátok és szlovének fölött. Mesterséges államszövetség alakult ki, melyet a K-i és Ny-i kerség, a cirill és lat. írásmód, a balkáni és eu. műveltség éles határvonala osztott ketté. Mohamedánok éltek Boszniában, Koszovóban és Szandzsákban. 1918. XII. 30: a horvát jogpárt tiltakozott a kirság kikiáltása ellen. 1919. V: Stjepan Radic, a horvát parasztpárt vez-je több százezer aláírással megerősített memorandummal tiltakozott a szerbek ellen, s követelte az önálló ~ megteremtését. 1920. XI. 12: a rapallói szerződés Triesztet, Zárát, az Isztriát, Cherso és Lussin szigetét Olo-nak adta, Fiume szabad város lett. 1921. II: a ~i pártok nem vettek részt az alkotmányozó nemzgyűl-ben. 1923. VI. 19: a parasztpárt vezetőit, Stjepan Radicot és társait hazaárulás vádjával bíróság elé állították, 1928. VI. 20: parlamenti vita közben szerb radikális képviselők agyonlőtték a horvát parasztpárt vezetőit. VIII. 8: Zágrábban százezren tüntettek a szerbek ellen. 1929. X. 3: az állam új neve: Jugoszláv Királyság. 1933. VI. 1: a horvát jogpárt eszméit átvevő usztasa mozgalom meghirdette programját, a Bosznia-Hercegovinát is magában foglaló horvát áll-ot. 1934. X. 9: Marseille-ben usztasák agyonlőtték Sándor szerb kir-t. 1939. VIII. 26: Dragisa Cetkovic és Vlatko Macek egyezményeként ~ autonóm bánság. 1941. IV. 6: a ném. csapatok megtámadták Jug-t, a mesterségesen megalkotott Jug. napok alatt elemeire hullott. IV. 10: Zágrábban kikiáltották a Bosznia-Hercegovinát is magában foglaló Független Horvát Közt-ot. Ném. és ol. támogatással Ante Pavlevic alakított kormányt egy tisztán horvát népességű áll. megteremtése céljával. IV. 11-14: visszacsatolták Mo-hoz a Muraközt, Muravidéket és D-Baranyát. IV. 17-30: állam- és fajvédelmi törv-eket vezettek be. V. 18: az ol-horvát szerződésben Dalmácia jelentős részét át kellett engedniük Olo-nak. A pravoszláv egyh. működését s a cirill írást betiltották. VI. 15: ~ csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, igyekeztek kitelepíteni az 1918 u. betelepült szerb családokat. 1941 nyarától egy hadosztállyal vettek részt a SZU elleni háborúban. XI: antifasiszta partizán-akciók kezdődtek, a hadsereg és önkéntesek harcoltak a partizánok ellen. 1945. III. 7: megalakult a szövetségi Jug. kormánya, a min. posztokat kommunisták töltötték be. V: a szovjet csapatok és a titoista partizánok elérték Olo. határát, az usztasa állam megszűnt. -

A bácskai eseményekhez hasonlóan (→vérbosszú Bácskában) 1944-45: szerb partizáncsop-ok bírói ítélet nélkül horvát usztasák, besorozott fiatalok, ang. hadifogságba került és a partizánoknak átadott polg. személyek tízezreit végezték ki ~ban, sokan büntetőlágerekben haltak meg (tört-ük megíratlan). Az önálló horvát törekvéseket „irredenta”, „nacionalista”, „szeparatista” jelzőkkel illették s a büntetőjog eszközeivel üldözték. - 1945. VIII. 23: az agrárreformban az egyh. birtokban lévő földeket államosították. 1946. X. 11: Alojzije →Stepinac zágrábi érs-et hamis vád alapján 16 évi kényszermunkára ítélték (ő a horvátok Mindszentyje), 1951. XII: kiengedték a börtönből, de székét nem foglalhatta el. 1948. VI. 28: a Kominform elítélte a Jug. Komm. Párt vezetőit. 1951. III. 29: bezárták a zágrábi és spalatói szovjet konzulátust. 1956. XI. 2: Hruscsov-Tito megbeszélés volt a Brioni-szk-en a m. forr. leveréséről. 1957. X. 5: Tito egyik alvezérét 7 é. börtönre ítélték, mert bírálta a párt-arisztokráciát. 1970. IV. 22-24: a Horvát Komm-k Szövetsége követelte a tagközt-ok jogainak növelését. 1971. XII. 2-3: a Jug. Komm-k Szövetségének elnöksége a horvát mozgalmakat nacionalizmusként, az egyetemisták zágrábi sztrájkját ellenforr. tevékenységként értékelte. 1980. XI. 4: meghalt Josip Broz Tito, fölerősödtek a horvát, szlovén, albán nemz. mozgalmak. 1990. XII. 23: új horvát alkotmány született, a törv-hozás túlnyomó többsége a Jug-ból való kiválás mellett döntött. 1991. V. 19: népszavazás erősítette meg ~ függetlenségét, VI. 25: kinyilvánították a független horvát áll-ot, mely magában foglalja Dalmáciát és Isztriát is. 1992. IV-1996: ~ hadban állt a területrabló, ill. önállósulni akaró szerbekkel. -

II. Egyháztörténete. A horvátok az avarok segédcsapataiként érkeztek a Balkánra. A 9. sz. elején Nona (Nin-Knin) városában élő fejed-ük megkeresztelkedett. A 9. sz. közepén Nonában ppséget alapítottak, 1059: a tengerfehérvári ppséggel együtt a zárai érsséghez tartozott. A tengerfehérvári ppséget 1116: Szkardonába helyezték át. Nonát a 15. sz. közepén a törökök elfoglalták, de címe Dalmáciában továbbélt. A 925. évi spalatói zsinaton Tomiszláv fejed. segítségével megtiltották a szláv rítust. A horvát papság a 9. sz. végétől Cirill és Metód tanítása nyomán független szláv rítusú horvát egyh. megalapítására törekedett. Tomiszláv ennek ellenszegült, Dalmácia lat. pp-ei támogatták. A 10. sz. közepétől újra terjedt a szláv rítus. A horvát papok nagy része nem tudott latinul, szembeszegült a reformpápák határozataival. Az 1060. évi spalatói zsinaton, melyen a horvát papság is részt vett, Mainard p. legátus kezdeményezésére elfogadták az 1059. évi lateráni zsin. határozatait. Eltiltották a szláv rítus és a glagolita írás használatát, megtiltották a lat-ul nem tudó személyek pappá szentelését. Eltiltották a gör. szakállt és a hosszú hajviseletet. Eretneknek nyilvánították a szláv rítusú Metód tanításait. A horvát papság egy része még ellenállt, a szláv rítus visszaállítását követelte. Zdeda szláv rítusú pap ppi széket foglalt el. Kresimir kir. (1058-74) elfojtotta a lázadást, vezetőit börtönbe zárta, a lat. győzött. Zvojnimir (1076-88) kirságát VII. Gergely p. elismerte, Gebizo p. nuncius őt kir-lyá koronázta. Zvojnimir a p-t hűbérurául ismerte el. A szláv lit. tábora elerőtlenedett. I. (Szt) László horvát hadjárata (1091) után az Egyh. megerősödött, a szláv rítus háttérbe szorult, papjait a nép nem támogatta. Könyves Kálmán kir-t 1102: Tengerfehérváron horvát kir-lyá koronázták. 1463: a törökök elfoglalták Boszniát, a 16. sz. elejéig a tengermelléki ~ tör. kézre került. A horvátok Szlavóniába és DNy-Dunántúlra menekültek. -

A Dráva-Száva folyók köze (Szlavónia) már a honfoglaláskor m. kézre került. E vidéken a 9. sz. elején telepedtek le a szláv törzsek az avar birod-ban. I. (Szt) István a szlavónokat a somogyi várispán és a veszprémi ppség egyh. hatósága alá rendelte. I. (Szt) László 1091: alapította a →zágrábi püspökséget. 1134: kelt okl. szól a ppség alapításáról, mely azért történt, hogy „a bálványimádásba süllyedt népet az egyházba vezesse”. A horvát történelemkv-ekben az alapítás évének feltüntetett 1094-es évszám téves. A ppség alapítására még I. (Szt) László (ur. 1077-95) 1091-es ~i hadjárata előtt került sor. Az alapításnál jelenlévő Gyula nádort ugyanis még 1090 e. Péter nádor váltotta föl. Lat. nyelvű egyh. kv-ekkel a m. pp-ök látták el az új ppséget, Esztergomból Benedictionalét, Győrből Agenda Pontificalist kaptak, amelyet máig őriznek a szegyh-ban. II. Orbán p. (ur. 1088-99) az új ppség alapítását jóváhagyta, területén 10 esp. ker-et szerveztek. - III. István (1162-72) Veronai Gerardinus spalatói érs., m. főúr hathatós támogatásával megalapította a →zenggi püspökséget. III. Sándor p. (ur. 1159-81) okl-e 1169: közölte a spalatói érs-kel, hogy az alapítást jóváhagyta. Szegyh-a a 13. sz. elején Szűz Mária tiszt-ére épült. I. (Hunyadi) Mátyás kir. sz. kir. városi jogot adott Zenggnek, és jóváhagyta a város statutumát. A mohácsi csatában bandériuma élén Ferenc zenggi pp. is elesett. A török Zengget elfoglalni nem tudta. - III. Béla kir. (ur. 1172-96) megalapította a →korbáviai püspökséget. Chitilen Péter spalatói érs., m. főúr támogatta, anyagilag is segítette az alapítást. III. Orbán p. (ur. 1185-87) 1185: az alapítást jóváhagyta. A ppi székhely a kk. magyar tört-ben jelentős szerepet játszott korbáviai gr-ok birtokán volt. A törökök 1459: elfoglalták Boszniát és betörtek Dalmáciába, majd ~ba. Francesco Stipkovics pp. Modrusba menekült. II. Pius p. 1460: elismerte a →modrusi püspökséget mint jogutódját. 1564: a törökök elérték Modrust. A pp. Zenggbe menekült. 1617: a két ppséget →zengg-modrusi püspökség címen egyesítették. Már a 16. sz. közepétől a →kalocsai érsekséghez tartozott, mert Dalmáciától tör. területek választották el. II. József 1789: Fiumét is a zenggi ppséghez csatolta. - 1106: a guastallai egyetemes zsin-on Lőrinc esztergomi érs. kíséretében Manasse pp. is részt vett. Könyves Kálmán kir. az esztergomi zsin. és az 1100. évi →tarcali gyűlés határozatait ~ és Szlavónia ppségeire is kiterjesztette. Ezek a reformpápaság 1095. évi piacenzai és 1100. évi poitiers-i zsin. határozatait vették alapul m. viszonyokra alkalmazva. Szabályozták az istentiszt-ek rendjét, a papok, szerz-ek életét. A vallás által is tiltott bűncselekmények fölött egyh. hatóság (pp., esp.) ítélkezett. 1179: a III. lateráni zsin. minden szegyh-at arra kötelezett, hogy tanítómestert tartson, aki ingyen tanít. A kk-ban ~ban és Szlavóniában is a középszintű okt-t a kápt-ok és ktorok végezték. - Az esztergomi érs. 1279-től Mo. prímása, legfőbb egyh. méltósága, hatásköre a ~i és dalmáciai egyhm-kre is kiterjedt. 1717-től hg., Mo. prímása, a Sztszék követe, az orsz. fő és titkos kancellárja, a kir. koronázója (1715:6. tc.). I. (Nagy) Lajos kir. diplomáciáját külf. egy-eken végzett, több nyelven beszélő főpapok irányították. Köztük voltak Kanizsai István (1356-75), majd →Horváti Pál (1379-87) zágrábi pp-ök. Ők Keszei Miklós, majd Vasvári Miklós esztergomi érs-ekkel együtt a diplomáciai kar legkiemelkedőbb tagjai voltak. A zágrábi pp-ök többször báni méltóságot is viseltek és vezették a törökellenes hadjáratokat. - Török hódoltsági ter-eken a kalocsai érs., a pécsi, zágrábi, diakóvári pp. nem látogathatta hívei nagy részét, hivatala inkább névleges a hitetlenek birodalmában (in partibus infidelium). A m. kir. főkegyúri jogát gyakorolva betöltötte ezeket az egyh. méltóságokat, ezzel a jogfolytonosságot biztosította. -

A szerz-rendek részben megmaradtak és eredményesen működtek: a ferencesek már a 16. sz. elejétől, a jezsuiták a 17. sz-tól. Működésüket elősegítette a Propaganda Fidei, a tör. területek kat. híveinek gondozására alapított, Rómában székelő kongr. A papokat Mo-ról és Dalmáciából küldték missziós feladattal. A ferencesek boszniai rtart-a sikeresen alkalmazkodott a tör. zsarnokságához és szeszélyéhez. Szabad járásuk volt a tör. hódoltságban, Szlavónia és ~ megszállt részein is működtek. M., horvát és olasz szerz-ek tevékenykedtek, nemcsak a konventben, de pléb-kat is tartottak fönn, sőt pp-öket is közülük neveztek ki. M. ferencesek működtek a Dráva-Száva közén, a Száván túli ter-eken, segítették a menekült ker. rabokat. Az, hogy a kat. vallás és hitélet a tör. ter-en is megmaradhatott, elsősorban a ferencesek érdeme. Ktorok mellett isk-kat is fönntartottak. A jezsuiták Zágrábban, Fiuméban és Varasdon rházat alapítottak. Innen irányították a tör. hódoltságban működő rtársakat. 1620-88: Szlavóniában, ~ban és Boszniában 170 rtag működött. Az Erdődyek és Zrínyiek segítették őket. Végvári katonák között lelkipásztorkodtak. A hódoltságban a „Missio Illyrica” hozzájárult, hogy az ott lévő barátok és m-ok a kat. hitben megmaradjanak. A belgrádi ferences pp. felügyelte a m. és horvát hódoltsági ter. katolikusait és látogatta a ferences és jezsuita pléb-kat. III. Ferdinánd (ur. 1637-57) és I. Lipót (ur. 1657-1705) tárgyalt a Sztszékkel, hogy főkegyúri jogaikat gyakorolva kinevezhessék a belgrádi, tinnini és szerémi pp-öket. Cpp-ök gyakran úgy gyakorolták jogaikat és híveik gondozását, hogy a hódoltsági ferences gvárdiánt ppi vikáriussá nevezték ki. - A horvát rendek ellenálltak a protestantizmus terjedésének. Erdődy Tamás horvát bán segítette ezt a törekvést. Őt 2x jelölték a nádori tisztségre, de a prot. főurak a megválasztását megakadályozták. A 18. sz. elején Jany Ferenc szerémi pp. megkísérelte egy g.k. ppség fölállítását, hogy a szlavóniai szerbek elismerjék a pápát. Raics Arzén volt az első prakráci g.k. pp. Csernovics Arzén pátr. a g.k. vallás terjedését erőszakkal akadályozta. Raics utóda már a g.kel. vallást követte. 1777: megalapították a →kőrösi görögkatolikus püspökséget, de csak 4 pléb. tartozott hozzá. - A zágrábi pp. és a jezsuiták irányításával barokk szellem és latinos irod. terjedt el ~ban. A 18. sz: 5 r.k. középisk. működött (Zágráb, Károlyváros, Kőrös, Eszék, Pozsega). Az 1781. X. 25-i tolerancia-rendelet, továbbá az 1791:26. tc. minden felekezet szabad vallásgyakorlatát biztosította. ~ban a r.k. vallás uralma megmaradt. Birtoka és tulajdonjoga csak kat-nak lehetett. A prot-ok letelepedhettek, iparosok lehettek és földet bérelhettek. Az 1832-36-os ogy-en a horvát rendek ellenálltak a prot-ok egyenjogúságát követelő liberális törekvéseknek, és a magyar nyelv használata helyett továbbra is a lat. nyelvhez ragaszkodtak. Jellasics 1848. IV-i báni beiktatásán nem jelent meg 5 horvát vm. főispánja, a zágrábi és a diakóvári pp., így a r.k. ~ban a g.kel. pátr-val végeztették el a szert-t. IX. Pius p. 1852. XII. 18-i bullája a zágrábi ppséget érsség rangjára emelte, így függetlenítette a kalocsai érsségtől. Felügyelete alá került a diakóvári, a zengg-modrusi ppség, a fiumei kápt., a kőrösi g.k. ppség és a belgrádi ppség. Az 1885:7. tc. szerint a r.k. egyh. érs-ei és pp-ei ~ban is a főrendi ház tagjai és főrendek (a prot. és g.k. pp-ök a főrendi ház tagjai, de nem főrendek). A cpp-ök és nagyobb prelátusok a főrendi házban személyes megjelenési jogot nyertek. 24 cpp-öt a kir. azon egyhm-k címére nevezett ki, melyek a múltban a m. kir. fennhatósága ill. főkegyurasága alá tartoztak. Közülük csak a tinninit (Knin) és a nándorfehérvárit (Belgrád) szentelték föl, így egyhjogilag csak ezek voltak pp-ök. 1868: Soics Vencel zenggi pp. szembehelyezkedett a horvát kiegyezéssel.

A Vatikán fölszólítására székéről lemondott és nyugdíjazták. Utóda, Posilovics György egyetértett az unionista törekvésekkel, 1894: zágrábi érs-ké nevezték ki. Strossmayer Josip Juraj diakóvári pp., a zágrábi múz., képtár, egy. és a Horvát Tud. Akad. mecénása Habsburg-barát, m-ellenes, nagyhorvát pol. célokat követett. 1882: a m. kormány foglalkozott egy körlevelével, mely Cirill és Metód napján főegyhm-jében ószláv nyelvű misék tartására buzdított. A m. kormány a Sztszékhez fordult, ill. kérte a zágrábi érs-et, tiltsa el az újítást: „Ezen újítás veszedelmes, mert arra irányul, hogy a Monarchiában élő népek vallás szerint is széttagoltassanak”. Mihalovics zágrábi érs. eltiltotta az ószláv misét. Később rendszeressé váltak a glagolita misék a diakóvári és a zenggi egyhm. ter-én, így részben Fiuméban is. Bosznia-Hercegovina elfoglalása (1878. VI. 29-X. 20) után újjászervezték a boszniai érsséget. Josip Stadlert, Szarajevo érs-e (1881-1918) irányításával a kat. hívek ausztroszláv-nagyhorvát célokat követtek. 1946. X. 11: Alojzije Stepinac („a horvátok Mindszentyje”, †1960) bíb-érseket Tito bírósága hamis vád alapján 16 év kényszermunkára ítélte. A SZU-val szemben a pol. viszony kiéleződése után 1951: feltételes szabadlábra helyezték, de érs. székét többé nem foglalhatta el. XII. Pius, majd XXIII. János p. megakadályozta, hogy székét mással töltsék be. Utódai 1960-70: Franja Seper, 1970-: Franja Kuharic bíb-érs-ek. - II. János Pál p. 62. ill. 84. apostoli útján 1994. IX. 10-11: ill. 1998. X. 2-4: ~ban is látogatást tett.

III. ~ és →Dalmácia művészete. Építészet. A horvátok a 9-10. sz: foglalták el a dalmát tengerpartot és a Száva-Dráva közét. Első közp-juk a parti hegyek között Nóna. Főként Dalmáciában számos kisebb falusi egyh. maradt meg a 9-10. sz-ból. A három félköríves sztélyű, kétszintes, kerek Szt Donát-tp. Zárában (Zadar) a 10. sz: a korai horvát építészet egyszerűségében is monumentális alkotása. Árkádos emelete hat pilléren és a főszentély felé két korinthusi oszlopon nyugszik. Közelében emelkedik a 12. sz. eredetű Mária-egyh. Ikerablakos campaniléje első emeletén Könyves Kálmán m. kir. antikvabetűs fölirata látható (1102). Ktorában gazdag egyhműv. gyűjt. a kk-tól kezdve mutatja be a helyi iparműv. alkotásait. A Szt Donát-tp. mellett áll a Szt Anasztázia-tp. háromhajós, velencei jellegű baz-ja, 1324: kapuján János zárai érs. föliratával, K-i oldalán ötszintes campanilével. A 13. sz. 1. feléből való a traui szegyh. háromhajós baz-ja. Gazdag alakos díszű Ny-i kapuját 1240: Radován mester készítette. Az előcsarnok D-i oldalán a 14. sz: épült finoman tagolt gótikus tornya. Spalatóban (Split) a Diocletianus-palota mauzóleumát tp-má alakították át, amelyhez a 13-14. sz: hatalmas, ikerablakos tornyot csatoltak. Ugyancsak 13. sz. Arbe (Rab) szg. akkor ppi dómja és campaniléje. - Zágrábban (Zagreb) 1090 k. alapította Szt László a ppséget István kir. tiszt-ére. Korábbi dómja a tatárdúlás idején súlyosan sérült. Meglévő bazilikális sztélyét még a 13. sz-ban, csarnokhajóját Zsigmond kir. idejében emelték. Kéttornyos homlokzatából a kk-ban csak a D-it építették ki. Bordás keresztboltozattal fedett É-i kpnájában 1400 k. késői trecento jellegű falfestményeket tártak föl. A 17. sz. tűzvész után a Ny-i homlokzat a sz. 2. felében megújult (főkapu, D-i torony), majd 1902: elkészült a kéttornyos Ny-i homlokzat. A szegyh. fölé emelkedő Grics-hegyen települt a polgárváros Márk evang-nak sztelt plébtp-a a 14-15. sz. fordulóján épült, a 16. sz: befejezett toronnyal. A 13. sz: a ciszt. r. is meghonosodott ~ban (Topuszkó romja, Koštanjevica ép baz-ja). A reneszánsz stílus már a 15. sz: megjelent. Giovanni →Dalmata (Juraj Dalmatinac) és Firenzei Miklós építették Szebenikó (Šibenik) dómjának háromhajós, kereszthajós, kupolás baz-ját. Bár Ny-i homlokzata még gótikus, belseje és finom részletekben bővelkedő keresztelőkpnája a helyi reneszánsz kiemelkedő alkotása. A traui (Trogir) dóm Szt János-kpnája szintén Miklós mester műve, 1467: a keresztelőkpna fölirata szerint Andreas Alexiusé. A gótika és reneszánsz keveredik a raguzai (Dubrovnik) ferences és domonkos tp-okban és ktoraik kerengőiben. Már a barokkba hajlik a város Szt Balázs-egyháza. A dalmáciai barokk építészet is Velencéhez igazodik (Rovigno [Rovinj] plébtp-a, Zára Mária-tp-ának belseje). ~ É-i részén viszont az osztrák barokk hatott. -

Szobrászat. A régi horvát kőfaragás visszanyúlik a 9. sz-ra. Bizánci és itáliai források fölhasználásával alakult ki a szalagfonatos és növényi díszítés, a faragás lapos, vonalas módja főként Dalmáciában. Spalato és Zára régészeti múz-ai kiállításaikon jó fogalmat adnak a korai romanika alkotásairól (horvát kir-t ábrázoló keresztelőkút Spalatóban; Jézus születését ábrázoló 11. sz. oltárelőlap Zárában). A románkori fafaragás kiváló példája a spalatói dóm Krisztus életét ábrázoló faajtószárnya (Andrija Buvina, 1214). -

A 13-14. sz. gótikát képviselik a traui, arbei szegyh. és a raguzai ferences tp. oromzatdomborművei, valamint számos, gyakran datált fafeszület (Szebenikó). A reneszánsz stílusú kőfaragó műv. kiemelkedő példái a 15-16. sz-ból szinte minden nagyobb egyh-ban előfordulnak (Dalmata Szt János szobra a traui dómban, keresztelőkút a szebenikói dómban). A barokk szobrászat színvonaláról, itáliai jellegéről a kő- ill. márványoltárok tanúskodnak (Rovigno, Veli Losinj, Zágráb). A 20. sz. egyik legjelentősebb szobrásza, Ivan Meštrović egyhműv. tevékenysége eu. színvonalú. - Festészet. A kk-ban az oltárképfest-ben velencei művészek szerepeltek leginkább, és az ő befolyásuk érvényesül a helyi mesterek alkotásaiban is. Uez a helyzet a barokk korban Dalmáciában, míg ~ban osztrák igazodás állapítható meg. Az egyh. kincstárak a kv-fest. virágzásáról is fogalmat adnak (György topuszkói apát misekv-e, Zágráb, dóm, 15. sz.).- Iparművészet. A kk. ötvösség kiemelkedő alkotása az I. (Nagy) Lajos (ur. 1342-80) m. kir. anyja, Erzsébet kirné által elkészíttetett Szt Simeon ezüst koporsója változatos domborművű jelenetekkel (pl. Lajos kir. fogadtatása Zárában). A koporsó jelenleg a zárai Mária-tp. sztélyében van elhelyezve. A szegyh. és tp. kincstárak jelentős ötvösműv. alkotásokat és lit. textíliákat őriznek (Zára, Zágráb). Kiemelkedő a gótikus és reneszánsz bútorzat (stallumok Trauban, Spalatóban, Arbén). H.Lá.-88-E.G.

Palugyay Imre: A m. tengerpart. Pozsony, 1864. - Korbuly Imre: A báni méltóság. Pest, 1868. - Vanicek, Franz: Geschichte der Militärgränze. Wien, 1875. - Rácki, Franz: Documenta historiae Croatiae. Zágráb, 1877. - AO I-VI. - Pesty I-II. - Pesty Frigyes: Mo-i várispánságok tört. Bp., 1882. - Balics 1885. - Bpi Szemle 1885:44. köt. (Marczali Henrik: A kamarai okiratok és ~) - Horváth Mihály: 25 év Mo. tört-éből 1823-48. Uo., 1886. - Századok 1888. (Pauler Gyula: ~ és Szlavónia elfoglalásáról) - Fraknói 1895. - Kobler, Giovanni: Memorie per la storia della Liburnica Citta di Fiume. 1-3. köt. Fiume, 1896. - Marczali Henrik: Mo. tört. az Árpádok korában. 1038-1301. Bp., 1896. - Hodinka 1898. - Margalits 1900. - Kmetty Károly: M. közjog. Bp., 1905. - Eöttevényi Olivér: Über das staatsrechtliche Verhältnis Kroatien zu Ungarn. Tübingen, 1909. - Márki Sándor: M. uralom az Adrián. Bp., 1915. - Miskolczi István: Mo. az Anjouk korában. Bp., 1923. - Hóman-Szekfű I-VII. - Mályusz I-II. - Codex Diplomaticus Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Zagreb, 1967. - Tört. Szle 1977:3-4. sz. (Györffy György: A lovagszent uralkodása) - Fejezetek a ~i magyarok történetéből. Szerk. Arday Lajos. Bp., 1994. - Puskely I:376 (Horvát szerzetesség) - Jelavich Barbara: A Balkán tört. 1-2. köt. Bp., 1996.