Magyar Katolikus Lexikon > H > Hortus deliciarum


Hortus deliciarum (lat. 'a gyönyörűségek kertje'): a Bibliából, az egyházatyák műveiből és a középkori enciklopédiákból 1175-85: készült kivonatos szöveggyűjtemény. - Szerzője →Herrad von Landsberg, az elzászi Odilienberg apátnője. A ktori okt. célját szolgálta, 336 miniatúra illusztrálta. A ~ a kk. motívumkészletének és képformáinak egyik legfontosabb forrása. 4 részből áll: 1. A teremtés és az ósz-i tört-ek. - 2. Krisztus élete és a világtört. az ap-ok koráig. - 3. Az Egyh. kialakulása és harca a világ bűnével. - 4. A Jelenések kv-e, a világvége és az utolsó ítélet. - A mű alapjában enciklopédia, de magyarázatában teol. és termtud. adatok együtt szerepelnek: a teremtéstört-tel együtt beszél a Szentháromságról, a csillagászatról és az időszámításról, a föld- és kertművelésről, az országhatárokról és az utakról; Ádám teremtésénél és a bűnbeesésnél szó van az emberről mint a mikrokozmoszról; a →bábeli torony építésénél magyarázza a műv-ek föltalálását; az Egyh. tört-ével párhuzamosan az →erények és víciumok harcát, a földi szerencse mulandóságát, az erények lépcsőjét, a kísértéseket, az eretnek tanításokat, az Egyh. hierarchiáját és az állapotbeli kötelességeket. Az Apokalipszisről szóló fejtegetéseknél elmondja az →Antikrisztus tört-ét, de magyaráz az Egyh. törv-eiről és tanításáról, a szerz. papság lpászt. jogáról és a világi papság körében tapasztalható visszaélésekről. A mű témagazdagságának megfelelően az illusztrációk képet adnak a ker. tanítás és tud. szinte minden kérdéséről. Nagyon sok példázat, jelképes és tipológiai képtípus először jelenik meg a ~ban. Mint kordokumentum a kk. szokásaira, technikájára, életmódjára, ruházkodására, társad. rendjére stb. vonatkozó tudásunk leggazdagabb forrása. A ~ gyakori →körkompozíciója és annak építészeti elemekkel való képmezőkre bontása az építészet és az irod. kölcsönhatását mutatja: a tp-épületet a kozmikus összefüggés tükrének és a ker. univerzum képmásának tekintették, az enciklopédia pedig ugyanennek irod. bemutatása akart lenni. Stilisztikailag e rózsák a korabeli, főként strassburgi építészetre utalnak. A ~ lapjai nagyon emlékeztetnek a késő antik-kora ker. és bizánci képmotívumokra és formákra (→Jézus Krisztus ábrázolása). Bár az eredeti példánya 1870: Strassburg ostromakor elpusztult, szövegét és képeit az 1818-as stuttgarti kiad-ból ismerjük; fontos forrásunk számos ábrázolás-típus kialakulásával kapcsolatban. V.J.

Pallas IX:374. - Sachs 1980:185.