Magyar Katolikus Lexikon > H > Hetvenes fordítás


Hetvenes fordítás, Szeptuaginta, LXX: az Ószövetség legrégibb és legfontosabb görög fordítása. Az elnevezés (Interpretatio septuaginta virorum) az Ariszteász levelében megőrzött legendára vezethető vissza, amely szerint 72 zsidó (minden törzsből 6) készítette a fordítást, 72 nap alatt. - A ~ az Alexandriában élő, gör-ül beszélő zsidók számára készült. Többen dolgoztak rajta. Először Mózes 5 kv-ét fordították le; vsz. még II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralma (Kr. e. 285-246) idején elkészült, s ez lehet Ariszteász levelének tört. magva. Ezt követte a többi kv. lefordítása, s a munka Kr. e. 150 k. lényegében készen is volt. Kr. e. 130 k. Jézus, Sirák unokája arról számolt be, hogy a Tórán kívül a próf-k és a többi kv-ek is közkézen forogtak gör. nyelven (Prológus). A ~ nagy népszerűségnek örvendett, Egyiptomon kívül a többi zsidó szórványban is elterjedt, a zsinagógákban a hellén zsidóság hivatalos Bibliájaként használták (→hellénista). Az ÚSz szerzői szívesen idézik az ÓSz-et a ~ból: a ~ lett a keresztény ÓSz (a K-i egyh-nak még ma is a ~ a hivatalos ÓSz-e). Jeruzsálem pusztulása után, amikor a kereszténység és a zsidóság közti ellentét kiéleződött és a rabbinista zsidóság végérvényesen állást foglalt, a ~ a zsidóság körében elvesztette addigi feltétlen tekintélyét. Ennek okai: a) A keresztényekkel folytatott vitákban a zsidók részben jogosan, részben azonban teljesen alaptalanul kétségbe vonták, hogy a ~ megfelel a héb. eredetinek. - b) A ~ nem felelt meg teljesen annak a →kánonnak, amelyet a palesztinai zsidóság a Templom elpusztulása után megállapított; ezen túlmenően: a ~ készítésének idejére a Biblia héb. szövege még nem állapodott meg, ezért a ~ szövege eltért attól az egységesítő munka révén létrejött szövegtől, amely a Kr. u. 2. sz: a zsidóság körében hivatalosnak számított. - c) Akiba rabbi isk-ja, amely a Kr. u. 2. sz. elején a zsidóság körében a legnagyobb tekintélynek és népszerűségnek örvendett, nem érte be a Szentírás értelemszerű fordításával, hanem a héb. szöveg teljesen jelentéktelen elemeibe is önkényes teol. értelmet magyarázott bele, így a ~, amelyben ez a magyarázat nem szerepelt, eleve nem felelhetett meg igényeinek. A hellénisták számára tehát új ford-ok készültek, amelyek jobban megfeleltek követelményeiknek és felfogásuknak. Ezek közül a legfontosabbak az Aquila-, a Theodotion- és a Szümmakhosz-féle (→Szentírás). - Annak ellenére, hogy korunkban a felfedezett régi →papiruszok és némely régi bibliaford. (így a kopt, a →Vetus Latina) sok új adalékot szolgáltatott, a ~nak az Egyh-on belüli tört-éről az Órigenész előtti időből nagyon keveset tudunk. 200 k. Órigenész megkísérelte, hogy a ~ másolataiban tapasztalható eltéréseket kiküszöbölje és a szöveg eredeti formáját helyreállítsa, és elkészítette a →Hexaplát. Órigenész után még mások is próbálkoztak a ~ szövegének kiigazításával. Így több szövegváltozat keletkezett, de egyiknek sem sikerült a többieket háttérbe szorítva feltétlen tekintélyre szert tennie. Azok a helyesbített változatok, amelyek Cezáreai Euszébiosz és Pamphilus fáradozásainak eredményeként a Hexapla 5. hasábja alapján keletkeztek, elsősorban Palesztinában válhattak ismertté. 300 k. Lukiánosz presbiter, az antiochiai katekétikai isk. alapítója közreadta a maga szövegét; ez egy meglevő szövegnek a héb. szöveg figyelembevételével, a ~ nyelvi egyenetlenségeinek kiiktatásával és a legjobb szövegváltozatok felhasználásával készült átdolgozása volt. Lukiánosz szövege elterjedt Szíriában és Kisázsiában. Szt Jeromos szerint egy 3., szintén hű átdolgozásra (Hészükhiosz) vezethető vissza, amely (300 k.?) Egyiptomban keletkezhetett, ill. válhatott ismertté. - A ~nak egy héb. írással írt héb. mássalhangzós szöveg volt az alapja. Jóllehet Wutz kimutatta, hogy volt a héb. ÓSz-nek gör. betűs átírása, azt a feltevést, amely szerint a ~ nagyobbrészt ilyen átírásos szöveg alapján készült, a legtöbb kritikus elveti. Abból, ahogy Wutz a ~ keletkezésének tört-ét felvázolta, az következett, hogy a ~ nem egységes; a különféle kv-ek a fordítás szemszögéból nézve igen eltérők. Ami a hűséget illeti, pl. a Mózes 5 kv-e nagyon jó, Iz és a kispróf-k ellenben nagyon rosszak. Dán inkább átdolgozásnak tekinthető, semmint ford-nak (emiatt az Egyh. Dán vonatkozásában Theodotion fordítását, ill. egy Theodotion előtti szöveget elébe helyezi a ~ szövegének). A ~ nagy tört. jelentősége abban áll, hogy az ősegyh. az ÓSz-et a ~ban vette át a zsinagógától. Szövegkritikai szempontból is jelentős értékű, mert olyan szöveget nyújt, amely még az 1-2. sz. egységesítő törekvések előtt keletkezett. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy maga a ~ is egyfajta lit. célú, keresztény egységesítő munka eredménye; ezt elsősorban azok az ÓSz-ből és az ÚSz-ből való idézetek tanúsítják, amelyek a ~ szövegétől eltérnek. A kumráni leletek bebizonyították, hogy a Kr. e. utolsó században a héb. Bibliának több szövegváltozata volt használatban. Egyikük közel áll a ~ előzményéhez, egy másikuk viszont a maszoréta szöveggel egyezik. Bár a ~ előbb keletkezett, mint a legrégibb ránk maradt maszoréta szöveg, ebből nem következik feltétlenül, hogy a ~ héb. alapszövege eleve jobb. Egy tekintetben azonban a ~t mindenképp fölébe kell helyezni a maszoréta szövegnek: hívebben megőrizte a tulajdonnevek magánhangzóit.  **

Rózsa I:37.