Magyar Katolikus Lexikon > H > Herold


herold: középkori udvarokban a lovagi intézmény ápolására s az udvari szertartások végett alkalmazott írástudó hivatalnok. - ~ok ellenőrizték a szert-okat, a lovagképességet, a hűbérügyeket, meghatározták a jelképek színeinek, formáinak, viselésének szabályait, krónikákat és címerkv-eket vezettek. A harctereken az elesett lovagokat jelképeik alapján azonosították. Szabályaikból alakult ki a herold-jog; az ezeket összefoglaló tud. a heraldika (→címertan), az ezzel foglalkozók céhszerű szervezetet (tanonc, segéd, mester) alkottak. 88

Herold, Balthasar, Heroldt, Herolth (Nürnberg, No., 1620. jún.-Bécs, 1683. aug. 11.): ágyú-, harang- és műtárgyöntő, a 17. sz. legjelentősebb harangöntő mestere. - Prágában a mostohaapjánál, Leonhard Löwnél tanult. Rövid ideig Varsóban, 1644-47/48: Bécsben dolgozott, majd Pozsonyban a kir. ágyúöntödét vez., de saját műhelye is volt. 1654: Bécsbe költözött, 1657: cs. ágyúöntő. Közben vissza-visszatért Pozsonyba, ahol továbbra is öntött harangokat. 1650: öntött harangja a tatai plébtp-ban ma is szól. P.P.

Aggházy I:213.