Henrik, I., „Madarász”, Liudolfing (kb. 875.-Memleben, Türingia, 936. júl. 2.): német király. - I. Ottó szász herceg fia. 912: szász hg., 919: a szász és frank urak az Egyh. támogatásával ném. kir-lyá választották. Uralmát a törzsek alávetése helyett a törzsek szövetségére igyekezett alapozni, ellenfeleivel szemben mégis fegyverrel kellett föllépnie. 921: leverte az ellenkir-lyá választott Bajor Arnulfot. 925: visszaszerezte Lotaringiát. Mivel országa védtelen volt a kalandozó magyarokkal szemben, 926: 9 é. fegyverszünetet kötött a m-okkal, aminek fejében adófizetést vállalt. 928-29: több hadjáratot vezetett az Elba és Odera közötti szláv törzsek ellen (győzelmek a hevellek, dalamincok, vilcek és obodritok ellen), a cseh Vencel hg-et (Szt Vencel) hűbéri függésbe kényszerítette. Miután fölmondta az adófizetést, 933. III. közepén egy Riade nevű helység mellett legyőzte az újra támadó m-okat (ezt a m. tört-írás Merseburghoz köti). 935: Burgundiát birod. függésbe kényszerítette. Római utazást tervezve halt meg. Uralma gazd. alapjait a kir. birtokokon létesített központok (várak, „városok”) erősítésével vetette meg. Katonai sikereit a gyalogság helyére állított páncélos lovagság segítségével érte el. Uralkodása döntő lépést jelentett a keleti frank birod. ném. állammá való átalakulásában. B.J.

Meyers XI:637. - Fleckenstein 1980:135. - Engel-Holtz 1990:20.

Henrik, I. (1068-1135. dec. 1.): angol király (ur. 1100-35). - Hódító →Vilmos király fia. A trónért folyó harcában az egyh. támogatta (II. →Vilmos), ezért visszahívta száműzetéséből Canterbury Szt Anzelmet. Az →invesztitúra-harc kiújulása miatt azonban 1103: újra száműzte. 1106: lemondott a főpapi beiktatásról, csak hűbéresküt igényelt. Ezt a londoni zsin. 1107. VIII. 1: megerősítette. ~ alapította 1109: Ely, 1133: Carlisle ppségét, 1121: a readingi apátságot. Uralkodása alatt jöttek a ciszt-ek és prem-ek Angliába, 1131 k. alapította a →gilbertinusokat Sempringhami →Gilbert. **

LThK V:183.