Magyar Katolikus Lexikon > H > Hazael


Hazael (héb. 'Isten látta'): Damaszkusz királyának, II. Benhadadnak az udvari embere. Miután urát Kr. e. 844 k. meggyilkolta (2Kir 8,15), elfoglalta annak trónját. Illés és Elizeus tört-éből kiviláglik, hogy Izr. ellensége volt (1Kir 15-17; 2Kir 8,7-15). Jorám uralma alatt a gileádi Ramotnál megverte Izr-t (8,28; 9,14), Jehu idejében elfoglalta az egész Jordántól K-re eső országrészt (10,32), s Joacház idején is mindvégig szorongatta Izr-t (13,3.22; 2Krón 22,5). Egy Gát ellen vezetett hadjárat során csak nagy hadisarc fejében mondott le arról a korábbi tervéről, hogy Jeruzsálemet is megtámadja. Izr. csak ~ halála után szabadult fel az arám uralom alól (2Kir 13,25-27). **