Magyar Katolikus Lexikon > H > Harangvirág


harangvirág, harangláb, csengettyűke (lat. Campanula sp.): a harangvirágfélék (Campanulaceae) családjába tartozó, sok változatos fajt számláló nemzetség, mely nevét virágainak harangra, csengettyűre emlékeztető formájáról kapta. Már az antik orvosi irod. (Marcellus Empiricus) is említ különböző ~-fajokat ocimum aquaticum, ceratitis, viola marina néven. A kk. latinságban előforduló nevei között a cervicaria a leggyakoribb, s többnyire a csalánlevelű ~ra vonatkozik. Mo-on először 1578: Melius Juhász P. említi a Herbáriumban cervicaria, nyakfű, harangfű néven. Orvosi felhasználásáról azt mondja: „Igen jó megveszett szájat, dagadt torkot, vállat véle párlani, kötözni”. Később alig szólnak róla. Eu-ban már a 13. sz: dísznövényként termesztették. - A germán mitológiában Freja anyaistennő attrib-a. A ker. műv-ben Mária jelképe. Sokszor fordul elő az ökörfarkkóró mellett →Angyali üdvözlet-képeken. 1420: az erfurti dóm Angyali üdvözlet-képén 3 ~ a Szentháromságra, a →Háromkirályok imádása képen 7 ~ a Szentlélek 7 ajándékára utal. A genti oltáron a zenélő angyalok lába alatt a ~ az →Isten Bárányával az IHS és AGLA betűkkel együtt Krisztus-jelkép. 1591: J. Bauhin svájci orvos növényszinonima gyűjteményében a csalánlevelű ~ (campanula trachelium) neve: Sanctae Mariae chiroteca. A táblaképeken a ~ lilavirágú fajai Mária 7 fájdalmának jelképei. S.J.

Sachs 1980:67. - KML 1986:117. - Lipffert 1976:50.

Harangvirág, Zalaegerszeg, 1940. nov.-1944:1. sz.: diáklap. - Megj. rendszertelenül, össz. 14 sz. Kiadó a Notre-Dame Zárda Önképzőköre. 88

Zala m. sajtóbibliogr. 1978:43. (77.)