🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > Hász
következő 🡲

Hász Brokárd Károly, OCD (Kisbér, Komárom vm., 1888. márc. 29.-Hejce, 1971.): tartományfőnök. - Hász István öccse. A középisk-t Komáromban, Tatán és Zomborban végezte, 1906: lépett a r-be. A teol-t Bpen végezte, 1911: Kalocsán sztelték pappá. 1912: Bpen újoncmester és alperjel, 1917: a m. rtart. főnöke, részt vett 1920, 1925 és 1935: a római Generalis Capitulumon. 1943-47: a keszthelyi rházban élt. 1949-64: bebörtönözték, 14 évre ítélték, Hejcére internálták. - 1935. IV. 17-1941: a Szent Terézke Rózsakertje fel. szerk-je és fel. kiadója. T.E.

M. társad. lex. 1930:215. - Tóth 1948:139. (s.v. Haas) - Havasy 1989:425. - Gulyás XII:6. - Viczián 1995:136. (1688.)

Hász István (Kisbér, Komárom vm., 1884. dec. 22.-Einsiedeln, Svájc, 1973. jan. 28.): tábori püspök. - H. Brokárd bátyja. A gimn-ot a győri bencéseknél, a teol-t Győrött s a Pázmáneumban végezte, ahol 1908. VII. 14: pappá szent. 1908: Szanyban kp., 1909: a győri szem., 1910: a budai Szt Imre Koll. tanulm. felügy-je. 1911: az Augustineumban képezte tovább magát, teol-ból drált. Győrött ppi szertartó, 1913-29: a szem. teol. tanára. 1918: a Győri Szoc. Misszió Társ. tanácsadója, 1928: a bpi egy. teol. karának bekebelezett dr-a. A m. kormány ajánlására 1929. II. 8: XI. Pius surai pp-ké nevezte ki, IV. 28: Serédi hgprím. pp-ké szent., III. 1: a honvédség tábori pp-e lett. 1944. VII. 1: lelkész altábornagy rangot kapott. A visszavonuló hadsereggel került Au-ba, Svájcban telepedett le. - Szerk. 1922. I. 1-1928. III: a győri Evangélium c. hitszónoklati lapot és a Jó Pásztor könyvtár sorozat kb. 100 füzetét, melyből kb. 13 füz-et maga írt. - M: Antike u. christliche Eloquenz. Bp., 1911. - Nefelejcsszál. Sztbeszéd. Győr, 1912. - Vez. a felsőkismartonhegyi kálváriához. Szerk. Uo., 1916. - Páli Szt Vince Július 19 Sztkilenceddel és énekekkel. Uo., 1923. (Jó Pásztor kvtár. Védőszentjeink élete 99.) - Kat. tábori lelkészi szolgálat. Bp., 1942. T.E.

Schem. Jaur. 1928:122. - MKA 1928:77; 1930/31:215. Arck. - Emlékül ~ dr. c. suriai pp. tábori pp. pp-ké szent-ére. Győr, 1929. - Ausztráliai Magyarság 1937. IV. (†jan. 27.) - MÉL III:296. (†jan. 28.)


Hász István (Kisbér, Komárom vm., 1884. dec. 22.–Einsiedeln, Svájc, 1973. jan. 28.): tábori püspök. Lásd MKL IV:636. – 1929. II. 28: Horthy Miklós kormányzó a M. Kir. Honvédség tábori pp-évé nevezte ki. Tevékenysége egybeesett a Honvédség nemzetközi ellenőrzésének megszűnésével (→trianoni béke) és fejlesztésével. A tábori lelkészet újra legálisan működhetett, a tábori püspökség és a 19 katonalelkész katonai szempontból közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium Elnöki Osztálya hatáskörébe került, egyh. joghatósága nem változott. Az 1939: elfogadott honvédelmi törvény és a háborús előkészületek jegyében újra szabályozták a lelkészek tevékenységét, szervezték a tartalékos tábori lelkészi tanfolyamokat, készítették elő a hadbalépés után megalakítandó hátországi és a hadrakelt sereg tábori lelkészetének szervezetét. – ~ körlevelekben a szertartások egységes rend szerinti tartására, a jelentési kötelezettségeik teljesítésére, az anyakönyvi kivonatok pontos vezetésére, a katonai szabályzatok szerinti öltözködés betartására figyelmeztetett. Sokat tett a szertartások egységes végzéséért, az azonos imádságokért és az istentiszteleteken a Himnusz énekléséért. Az egységes szabályozás szándékával pontosította a zászlószentelések rendjét, a lelkészi öltözetet, az ima szövegét, a zászlószeg beverésének és az egyház nevében történő megáldásának rendjét; tisztázta, hogy „világi célú zászlók liturgikus áldásban nem részesíthetők, a katonai zászlókat nem liturgikus áldásban kell részesíteni”. Tevékenységének időszakára esett a katonalelkészet kiteljesedése, a háborús viszonyoknak megfelelő szervezése és működtetése, az új utasítások és okmányok kidolgozása, a háborút igazoló eszmék felelevenítése, terjesztése. – ~ mindvégig bízott a németek győzelmében, és amikor a kormány a hadsereget Némo-ba vezényelte, követte a csapatokat, több hónapig Straubingban a karmelitáknál és Benediktben a szalézieknél tartózkodott. 1946: a svájci Untersegeriben telepedett le, ahol 27 évig plébániája mellett az ingenbohli keresztes nővérek zárdalelkésze is volt. – Nagy műveltségű, sokoldalú humanista, aki a keleti nyelvek közül is többet ismert. Svájcban nagyon sok segítőre talált, akik jóvoltából honfitársain is segíthetett. Svájcban újra otthon érezte magát, plébániájához, lelkipásztoraihoz különösen kötődött, örült, amikor a svájci pp-ök meghívták, amikor Franziskus von Treng püspök megbízta, hogy a bázeli püspökség több plébániáján bérmáljon. Saját honfitársai gyakran félreismerték. Különösen fájt neki, hogy a nemzeti-szocialista rendszer pártolóját látták benne, ezért elégtétel volt számára amikor Róma e tekintetben rehabilitálta. Életének utolsó két évét Einsiedelnben, a Mária-kórházban töltötte Va. J.

Kertész Gyula: Katonai lelkipásztorkodástan. Bp., 1936. – Vallások és a katonai szolgálat. Szerk. Gergely Jenő. Bp., 1989. – Borovi József: A magyar tábori lelkészet története. Bp., 1992.