Hármaskönyv (lat. Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae): →Werbőczi István joggyűjteménye. - Keletkezését az íratlan jog följegyzésének szüksége indokolta. Mint kir. megerősítéséből értesülünk, a szokást a bíróságok előtt nemcsak a felek, hanem maguk a bírák is különféleképp magyarázták, s uabban a jogi kérdésben különböző ítéletek hangzottak el. Már I. (Hunyadi) Mátyás kodifikációval akart ezen segíteni 1486. évi decretum maiusával, de ez csupán perjogi természetű volt. Az 1498. évi ogy-en (6. tc.) kiküldték a rendek Horváth Ádám →ítélőmestert a régi szokások összeírására, hogy azok értelmében történjék a bíráskodás. A kir-t is fölkérték e célból egy ítélőmester megbízására. Ez éppúgy nem járt eredménnyel, mint az ogy. újabb megbízása, melyet 2 év múlva a →nyolcados bíróság választott ülnökeinek adott (1500:10. tc.). A rendek sürgetésére végül is Werbőczi kapott kir. megbízást. Több é. dolgozott munkáján, alighanem már a megbízás előtt gyűjtögette kv-ének anyagát, amiről egy korabeli formuláskv. tanúskodik. - A szerk-ben segítségére voltak az ítélőmesterek és a kir. törv-szék ülnökei, akiket a kir. erre utasított. A ~ 1514: készült el. Werbőczi benyújtotta az ogy-nek, mely biz-ot küldött ki, s ez néhány nap múlva jelentette, hogy a munka az orsz. törv-eivel megegyezik, s fölkérte a kir-t, hagyja jóvá, erősítse meg és küldje meg a vm-knek kihirdetésre. - A kir. csakhamar megerősítette a ~et, kijelentvén, hogy tartalma az orsz. jogaival és szokásaival megegyezik, s elrendelte, hogy érvényes jog és törv. gyanánt fogadják el. Az ünnepélyes megerősítő okl. magában foglalta a ~ átírását! Arról is értesítette a kir. az ogy-t, hogy a ~et megküldi a vm-knek, ami azonban nem történt meg, s így az nem emelkedett törv-erőre. Nem tudjuk, mi volt ennek az oka. Alighanem az udvari párt akadályozta meg. Werbőczi mint →személynök sem eszközölte ki a ~ megpecsételt példányainak megküldését a vm-k részére. Célszerűbbnek vélte más úton biztosítani műve elterjedését. 1517: Singreiner (Singrenius) János bécsi nyomdásznál kinyomatta, s a kv. gyorsan használatba került, csakhamar közkedvelt lett. Lat-ról 1565: m., 1574: horvát (Pergossich Iván), később a hazai gör. keresk. részére újgör. nyelvre is ford. (ez nyomtatásban nem jelent meg). A m. Corpus Iurisba is bekerült 1628-tól kezdve, s mint a jogi életben a törv-eknél is fontosabb, gyakrabban használt jogforrást a törv-gyűjt. élére helyezték. Rendkívüli elterjedtségét bizonyítja, hogy több mint 40 kiadásban jelent meg, versbe foglalták, és a m. nemesség lépten-nyomon hivatkozott rá. Gyors elterjedésének oka, hogy az egyetlen kv. volt, melyből valaki a m. jogról fölvilágosítást szerezhetett, s célratörően és világosan írta meg mindazt, ami a nemesség fölfogásának megfelelt. - A ~ tud-os mű és a tankv. keveréke. Nem adja a m. jog egész rendszerét, de nem is adhatta akkori közönségének, mely elősorban gyakorlati útmutatást keresett benne. Werbőczi sajátságos módon tudós fejtegetések közben tárgyával összefüggésben álló gyakorlati kérdéseket tett föl s válaszolt meg. Így jogi képviselők haszonnal fordulhattak hozzá. Módszere nem a rendszeres tárgyalás, hanem a gondolattársítás, ezért gyakran kerül kv-ében egy kérdés olyan helyen megtárgyalásra, ahol azt nem várnánk. A ~ inkább a kk. jogkv-ekhez sorozandó, miként az ang. Bracton v. a Sachsenspiegel mint kodifikációs munka. Jelentőségét növelte, hogy az orsz. 3 részre szakítása idején a nemz. jog egységét megőrizte. Ilyen összefoglaló, mindenütt ismert és használt jogkv. nélkül a m. jog egységessége megszűnhetett volna. Nagy érdeme, hogy rögzítette a m. jogot, s így megmentette azt az idegen jog, a római befolyásától; melynek befogadása, másutt ebben az időben ment végbe. - A ~ szerkezete. Prologusból és 3 részből áll, és 272 címre tagolódik. A címeken belül a §-okra való fölosztás a 17. sz-ból, Szegedi János SJ tanártól származik. A prológus 16 címben ált. fogalmi meghatározásokat ad (igazság, jog, törv., szokás, bírói lelkiismeret). Az 1. rész a nemesi magánjogot tárgyalja, kiinduló pontja a nemesi jog egyenlősége, az „una et eadem libertas” (I,9), melyre különösen a nemesi adómentességgel kapcsolatban szerettek a r-ek hivatkozni. Jelentős közjogi kérdések is vannak e részben, így a kir. hatalom átruházásáról, a →Szentkorona tagságáról és a →főkegyúri jogról. A 2. rész a nemesi perjogról szól, de az elején hosszasan foglalkozik a törv-hozással, a kir. kiváltságokkal, s csak azután a peres eljárással. A 3. rész a legkevésbé egységes, be nem fejezett munka benyomását kelti (csak 36 cím). A statutumok, Szlavónia és Erdély részleges joga, néhány büntetőjogi kérdés, a polgárok és a jobbágyok jogviszonyainak némely, főleg perjogi vonatkozásai és a zsidók esküjének módja alkotják ennek a résznek az anyagát. -

Kiadásai: Bécs, 1517, 1545, 1561: latin. - Debrecen, 1565: kivonatos magyar fordítás. Ford. Weres Balázs. - Gyulafehérvár, 1568: m-ul. Az 1565-ös kiadás bizonyos íveinek újraszedésével - Kolozsvár, 1571: az előző jav., továbbra is kivonatos változata. - Uo., 1572: az első mo-i latin kiadás. - Bécs, 1572: latin. - Nedelic, 1574. horvát. - Bécs, 1581: latin, az 1572-i kiadáshoz képest bővített. Tárgymutatóját Telegdi Miklós pp. készítette. - Bécs,1599: német, ford. Wágner Ágoston. - Debrecen, 1611: latin-magyar. Függelékben közli a 75 vm., a 9 székely és a 9 szász szék nevét. Jelenleg 44, könyvtárban őrzött példánya ismeretes. - Bécs, 1628: latin, az 1581-i kiadás jav. változata. - Bártfa, 1632: latin-magyar. S.a.r. vsz. Telegdi Miklós. Az 1611-i debreceni és az 1581-i bécsi kiadás ötvözete. - Lőcse, 1637: latin-magyar. - Debrecen, 1639. latin-magyar, az 1611-i fordítás újraszedett változata. - Bártfa, 1643: latin-magyar, az 1632-i kiadás egyik változata. - Lőcse, 1660: latin-magyar, az 1637-i kiadás alapján készült. - Nagyszombat, 1696: latin, az 1628-i kiadás alapján készült. S.a.r. Szentiványi Márton. A törvényeket 1687-ig közli.1868-ig a leggyakrabban használt kiadás. - Kolozsvár, 1698: latin-magyar. - Nagyszombat, 1734: latin. S.a.r. Szegedi János. Az 1696-i kiadás új 2. és 3. kötettel közreadott változata. - Nagyszombat, 1740: latin. Ez a ~ első, szakaszokra és bekezdésekre osztott kéthasábos változata, Szegedi János jegyzeteivel. A többi törvényt a 2. és 3. kötet tartalmazza, amely azonos az 1734. évi kiadással. - Nagyszombat, 1740: latin, tankv. - Csíksomlyó, 1745: latin-magyar. S.a.r. Endes Miklós. - Nagyszombat, 1751: latin - Nagyszombat, 1753: latin. - Kolozsvár, 1762: latin. Valójában Nagyszombatban nyomták. - Nagyszombat, 1762: latin. - Kalocsa, 1773: magyar. Az 1571-i ford. változata. - Nagyszombat, 1775: latin. Az 1753-i kiadás alapján készült. - Eger, 1776: latin. - Buda, 1779: latin. Az 1751-i nagyszombati kiadás javított változata. - Pozsony-Kassa, 1779: magyar. - Pozsony-Pest, 1805, 1806: az előző újranyomásai. - Kolozsvár, 1815: latin. Az 1762-i nagyszombati kiadás alapján. - Buda, 1822: latin. - Buda, 1822: latin. - Pest, 1830: magyar. Ford. Pergel János. - Pest, 1844: magyar. Ford. Bertha Sándor, Fogarasi János, Luczenbacher János, Szalay László, Tóth Lőrinc. - Buda, 1844-47: latin. S.a.r. Kovachich József Miklós. - Pest, 1864: magyar. - Pest, 1866: magyar. Ford. Gegus Dániel. - Bp., 1894: magyar. Ford. Kolozsvári Sándor és Óvári Kelemen. - Bp., 1894: latin-magyar. Az 1517-i latin szöveget ford. Csiky Kálmán. - Bp., 1897: latin-magyar, a millenniumi törvénytár részeként. Jegyz. Márkus Dezső . - Lipcse, 1902: latin-magyar. - Tripartitum. Bp., 1990: latin-magyar. Az 1894-es kiadás reprintje. Bev. Bónis György. - Verses összefoglalások: Okolicsányi János, Bártfa, 1636, Lőcse, 1748: latin . - Homoródszentpáli Német Ferenc, Kolozsvár, 1699: magyar. - Lázár János, Nagyszeben, 1744: latin. - Népszerűsítő feldolgozások: Kitonich János: kérdezz-felelek formában. Nagyszombat, 1619; Bécs, 1634; Lőcse, 1650; Nagyszombat, 1700: latin. - Uő.: A ~ magyarázata. Nagyszombat 1701, 1735, 1764, 1785: latin (Uaz magyarul Kolozsvár, 1701) - Kitonics a' hármas törvénykönyvből merített 's megfejtett száz ellenvetései 's kételyei. Ford. Kassay Adolf. Pest, 1848.

Eckhart 1946:188.