Magyar Katolikus Lexikon > H > Hágai Nemzetközi Bíróság


Hágai Nemzetközi Bíróság (ang. International Court of Justice): az →Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik fő szerve, államok közötti jogviták döntőbírósága. - 1. Előzményei. II. Miklós orosz cár javaslatára 1899. VII. 29: békekonferencia ült össze Hágában a fegyverkezési verseny korlátozására. E célt ugyan nem érték el, de megegyezés született az emberiesebb hadviselés szabályairól, az 1864. évi genfi konvenciókat megerősítve a háborús kegyetlenkedések tilalmáról és a nemzetközi viták döntőbírósági úton történő rendezéséről. Ennek értelmében létrehozták Hágában (Hollandia) az Állandó Nemzetközi Választott Bíróságot (ÁNVB), a felügyeletét ellátó Állandó Igazgató Tanácsot és az adminisztrációt végző Állandó Irodát. A Bíróság tagjait az aláíró államok által 6 évre delegált, államonként 4-4 bíró közül esetenként a vitázó felek választották (2-2 főt). Ha államok e bírósághoz fordultak, annak döntései kötelezőek. Az Igazgató Tanács az aláíró államok hágai diplomáciai képviselőiből állt, a mindenkori holland külügyminiszter vezetésével. - Bár 1907: a II. hágai békekonferencián az államok megerősítették szándékukat vitáik békés, tárgyalásos ill. döntőbírósági megoldására, az ÁNVB nem játszott jelentősebb szerepet a nemzetközi életben. Az I. vh. után formailag ugyan fennmaradt, de feladatát lényegében átvette a Nemzetek Szövetsége (→Népszövetség) Egyezségokmányának 1920. XII:14. cikkelye alapján az Állandó Nemzetközi Bíróság (Cour Permanente de Justice International, ÁNB). Székhelye ismét Hága, működése a ratifikálások után 1922: kezdődött és a II. vh. kitöréséig, Hollandia megszállásáig tartott. Csak olyan államok közti vitás kérdések megoldásában volt illetékes, amelyeket közös megegyezéssel önként elé terjesztettek. Kivétel az 1920. XII. 16-i Jegyzőkönyvben felsorolt, általában a nemzetközi jog értelmezésével kapcsolatos kérdések, amelyekben a Bíróság a felek egyetértése nélkül is illetékes volt, ha egyszer azok ratifikálták az egyezmény e bővítését. Az ÁNB illetékesége kiterjedt a Népszövetség Tanácsa és Közgyűlése által elébe terjesztett kérdésekre is. Mo. 1926: az egyezményhez, 1928: a bővítő okmányhoz csatlakozott. E Bíróság tagjait az aláíró államok listába foglalt 4-4 delegáltja közül a Népszövetség Közgyűlése és Tanácsa választotta meg, de esetenként egyes államok is megnevezhettek tagokat, ha ügyük tárgyalása folyt és saját állampolgáruk nem volt a bírák között. A Bíróság elnökét tagjai választották meg. Felügyeletét az aláíró államok hágai követeiből álló Igazgató Bizottság látta el, a holland külügyminiszter vezetésével. A szoros kapcsolatok ellenére az ÁNB nem volt a Népszövetség része, így a statútumainak aláírása által csatlakozó államok tagsága független volt a Népszövetség-beli tagságuktól. Az ÁNB 1933. XII. 15: megerősítette az 1933. II. 3-i m-csehszl. vegyes döntőbíróság ítéletét, mely a csehszl. államot kötelezte a Pázmány Péter alapította egyetem lefoglalt felvidéki birtokainak kiadására. - 2. A ~ megalapítása. Az ENSZ 1945: San Francisco-i konferenciáján saját szervezete részeként működő döntőbíróságot kívánt felállítani. Ezért mint a Népszövetség jogutódja 1946: megszüntette az ÁNB-ot, s jogutódként létrehozta a ~ot, melynek statútuma alig tért el elődjétől. Alapokmányának 92-93. cikkelyeivel a ~ot az ENSZ részének, statútumát az Alapokmány kiegészítőjének nyilvánította, ezáltal minden ENSZ-tagállam automatikusan a ~ tagjává válik, de a Biztonsági Tanács és a Közgyűlés hozzájárulásával olyan államok is tagjai lehetnek, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek. Sőt kívül maradó államok is igényelhetik esetenként a ~ döntesét. Az ítéletet 15 különböző állampolgárságú állandó bíró hozza. A bírák kijelölésére felhasználják a hágai békekonferencia által létrehozott ÁNVB államonként delegált 4-4 fős nemzeti csoportjait, ill. hasonló csoportokat azokból az államokból, melyek az ÁNVB-nak nem tagjai. Az egyes nemzeti csoportok feladata 4-4 személy (kik közül legfeljebb 4 lehet az adott ország polgára) jelölése az ENSZ előtt. A jelöltlistából az ENSZ Biztonsági Tanácsa ill. Közgyűlése egymástól független, egyidejű szavazással választja ki a ~ tagjait. A megbízatás 9 évre szól, 3 évente 5-5 bírói hely újrabetöltése esedékes. Államonként csak 1-1 tagja lehet a bíróságnak, lehetőleg a világ különbözó régióit képviselő összetételben.

A ~ maga választja tagjaiból elnökét és alelnökét 3 évre, nem a tagjai közül az irodát vezető főtitkárt. A bírák alkalmassági feltétele a legmagasabb jogi képzettség, magasszintű szakértelem, tilos bármilyen más jogi (ügyvédi, tanácsadói, államigazgatási) tevékenységet folytatniuk. A bíróság tagjai diplomáciai mentességet élveznek. A peres feleknek joga van eseti (ad hoc) bíró személyének kijelölését kérni, ha a 15 állandó bíró között nincs saját állampolgáruk. A ~ peres eljárást vagy tanácsadó véleményezési eljárást folytathat. - Peres eljárásban csak olyan ügyekkel foglalkozhat, amelyeket államok terjesztenek eléje, esetenként egymásközti önkéntes megegyezés v. általuk megkötött nemzetközi szerződés záradéka alapján. Az államok tehetnek ún. alávetési nyilatkozatot, amelyben előre elfogadják a ~ illetékességét bizonyos tárgykörökben. A bírósági tagság nem teszi kötelezővé az államoknak, hogy vitás ügyeiket a ~ ítéletének alávessék. Nem fordulhatnak a ~hoz sem egyének, sem nemzetközi szervezetek, maga az ENSZ sem. Az eljárás első szakasza az írásbeli anyagok és egyéb bizonyítékok tanulmányozása, a második szakasz a tanúk, a peres felek képviselői, a szakértők szóbeli meghallgatása. A bíróság (leglább 9 jelenlévő bíró) szótöbbséggel hozza a rendelkező és indoklási részből álló ítéletet. Az ítélettel egyet nem értő bíráknak joguk van ellenvéleményüket írásban csatolni az ítélethez, mely kötelező érvényű és ellene nem lehet fellebbezni. Nem teljesítés esetén a Biztonsági Tanács büntetheti a mulasztó felet. - Tanácsadó véleményezési eljárást csak jogértelmezési kérdésekben folytathat a ~. Tanácsadó véleménykérésre csak az ENSZ Közgyűlése vagy Biztonsági Tanácsa, ill. felhatalmazásuk alapján az ENSZ más szervei és szakosított intézményei jogosultak. A ~ által adott értelmezések nem kötelező érvényűek, kivéve az ENSZ intézményei és egyes államok közötti jogvitákat. E kivételre azért van szükség, mert ENSZ-intézmények vitáikat nem tudják peres eljárásban a ~ elé vinni. Kötelező érvényű véleményezés ezekben az esetekben is csak úgy lehetséges, ha azt az adott állam önkéntesen előre elfogadja. - A ~hoz, fontossága ellenére, csak kevés alkalommal fordultak: fennállása első 45 évében a tárgyalt peres és véleményezési ügyek száma nem érte el a százat. Ennek oka az, hogy egyrészt az államok inkább törekszenek a közöttük fennálló viták külpolitikai-diplomáciai eldöntésére, másrészt a ~ a kialakult nemzetközi jog normáit veszi figyelembe, amelyek sokszor elmaradnak az adott korszak tényleges helyzetéhez képest (pl. a gyarmati idők nemzetközi szerződései és joggyakorlata a gyarmati korszak elmúlta után). A ~ elé kerültek pl. az államok területi szuverenitásával, a diplomáciai mentességgel és menedékjoggal, a természeti erőforrásokkal (tengerjogi kérdésekkel, halászati övezetekkel) kapcsolatos ügyek. A ~ ítéletei és véleményei lényeges előrelépést jelentettek a nemzetközi joggyakorlat szempontjából, főleg azokban a kérdésekben, amelyek csak napjainkban merültek fel (pl. tengeri kontinentális talapzaton húzódó határvonalak kijelölése, a Biztonsági Tanács jogköre, az ENSZ jogállása, a népszövetségi, ill. ENSZ-gyámsági rendszerből eredő kérdések). N.D.

Hárs Ernő: A nemzetközi szervezetek világa. Bp., 1982. - Herczegh Géza: Nemzetközi jog. Bp., 1989. - Nagy Károly: A nemzetközi jog, valamint Mo. külkapcsolatainak tört. Lakitelek, 1995.