Magyar Katolikus Lexikon > G > gyermekágy


gyermekágy, Boldogasszony ágya, fekvőágy, szülőágy, boldogasszonyágya, szülőboldogasszony ágya: 1. ágy, melyben az édesanya és az újszülött tartózkodik. Az 1930-as években még eleven hagyomány szerint előkészítése szalmából falun a bába dolga volt. A ~at lepellel elfüggönyözték, főként a férfinép szeme elől (de az igézés, szemmelverés elől is, mert az anyát féltették a tej elapadásától, az újszülöttet betegségektől). Az elfüggönyöző lepedő neve: sátorlepedő, szúnyogháló, a kész ágy: sátor (a születés ideje: sátoros ünnep). A díszes „sátorlepedők” nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Egy családban több asszony fekvő ágyát díszíti ugyanaz a lepedő. A →szülés után az anyát a bába kísérte a ~ba, megkérdezve: „Hová mégy?”, mire a válasz  „A Boldogasszony ágyába”. - 2. a szülést követő néhány hetes időszak, melyet a fiatal anya ágyban tölt. Szülés és keresztelés között régebben égő szentelt ~ világított éjjel-nappal abban a szobában, ahol ~ s asszony magzatával feküdt. A szülés után minél előbb megtörtént a →keresztelő, természetesen az édesanya jelenléte nélkül. Amíg az asszony a ~at fekszi, a komaasszony v. asszonyok látják el élelemmel, igen bőségesen. Ennek a hagyományos tartalmú, rendű adománynak neve →komatál, komavéka, komacsésze, komaszilke. D-Mo-on, s a székelyeknél rodina (radina). Foglalata díszesebb edény, szőttes, melybe az edényt kötik. A keresztanyai ajándék (vászonféle, ruha, pántlika, kalap stb.) neve →kolozsma. - A ~ idejének végén történt az →asszonyavatás (egyházkelő). Egyes vidékeken az avatás ideje alatt szétszedték a ~at, s a szalmát elégették. A gyermeket most tették át a bölcsőbe. Az avatást követte egy áldomás, amit a legöregebb asszony áldott el tenyerén. Az Alföld egyes helyein ennek az áldomásnak a neve: csök, csög, csökk, honfoglalás előtti török eredetű szó, 'térdhajtás, áldozat'. A →paszita ezt az áldomást v. az asszonyok együttes látogatását s keresztelői lakomáját jelenti. **

MN II:344.