Magyar Katolikus Lexikon > G > gallikán liturgikus mozgalom


gallikán liturgikus mozgalom, 1680-1875: A →trienti zsinat utáni liturgikus reformban V. Pius engedélyezte, hogy a 200 évnél idősebb szertartások megmaradjanak. Ezért Fro. sok egyhm-je megmaradt a róm. szert. kk-ból eredő helyi formájánál. 1680 k. a →gallikanizmus következtében önállóságuk bizonyságaként pp-ök és szerzr-ek új misekönyveket és breviáriumokat állítottak össze. - A ~ alapelvei: 1) a zsoltároskönyvet hetenként végig kell imádkozni, ezért a szentek ünnepein is a köznapi zsolt-ok mondandók; 2) az ünnepek számát csökkenteni kell; 3) nagyböjtben csak Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe ülhető; 4) bővebben kell olvasni a Szentírásból; 5) a breviáriumban legendák helyett az egyházatyák írásainak részleteit és új, rendszerint horatiusi formában írt himnuszokat kell fölvenni; antifóna csak szentírási szöveg lehet; 6) új miseszövegeket kell írni, sok prefációval. - Az első ilyen Missale és Breviarium 1680: a párizsi egyhm-é, melyet sok hasonló követett. Az utolsó breviárium 1787: a bencés maurinus kongregációé, melyet 2 é. használtak. 1789-ig 80 egyhm. és néhány rend készített új lit. kv-eket. No-ban ugyanezt tették a →febronianizmust követő pp-ök. - A ~, bár óker. alapokra épült, Róma-ellenes szellemből fakadt. A valóban ősi róm. szövegeket „modern” műalkotásokkal cserélték ki. Téves volt az a fölfogás is, hogy a lit. elsősorban tanításra való. A 19. sz: Prosper →Guéranger és a solesmes-i szerz-ek fordultak szembe a ~mal, s 1875: utolsóként az orleans-i egyhm. is fölhagyott saját lit. könyvei használatával. →liturgiatörténet R.Po.

Kühár-Radó:128.