Magyar Katolikus Lexikon > G > gótikus szobrászat


gótikus szobrászat: nemcsak a →gótikus művészet, hanem az egész →keresztény művészet egyik legtöbb értéket termett, legegységesebb műfaja. - É-on kb. 1200-1500, Itáliában a 13. sz. végétől a 15. sz. elejéig virágzott. Hazája Fro., legkevésbé Itáliában terjedt el, ahol 1450 u. már a →reneszánsz új áramlata jelentkezett. 3 korszakra osztható: a 13. sz. korai, 14. sz. középső és 15-16. sz. késő ~. - A ~ a 13. sz. elején Chartres-ban (É-Fro.) indult. Az ún. „királyi kaput” díszítő karcsú, szinte oszlopszerűen fölfogott szobrok a nyúlánk, gótikus formaideál első megtestesítői, szerves részei az architektúrának, nincsenek attól elszigetelve, s az elvont kompozíciót szuggesztív valószerűséggel jelenítik meg. A chartres-i szobrok, a ker. szobrászat remekei, a maguk nemében éppoly tökéletesek, mint a gör. szobrászat legkiemelkedőbb emlékei. A ~ köv. szakaszai innen indultak: az egyik, amelybe Chartres is tartozik, építészeti szigorúságra, ünnepélyes áhítatra törekszik (a reimsi szegyh. kereszthajó-szobordísze); a másik szakasz kötetlenebb, s a naturalizmus felé fejlődött. Ide tartozik a párizsi Notre Dame 13. sz. szoborsorozata, s az amiens-i szegyh. szobordísze, amely különösen az egyes figurák tartásának kötetlenségében mutat nagy haladást (→Franciaország művészete). - Németországban hamarosan éreztette hatását a fr. monumentális dómplasztika, elsősorban a határhoz közeli Strassburg dómjának 13. sz. figuráin. Itt Chartres hatása összekeveredik a szabadabb irány impulzusaival: az alakok karcsúak, sudárak, redőzésük rendkívül finom, mozdulataik természetesek. A fr. hatás itt még erős, ezért önálló ném. ~ról még alig lehet beszélni. Helyi színt kapnak ezzel szemben a naumburgi szegyh. jelentős donátor-szobrai (Ekkehard, Uta asszony, Reglindis stb.) előkelő közvetlenségükkel, súlyos és monumentális formaalakításukkal. Erősen ném. jellegűek a bambergi dóm szobrai is; mintázásuk nagyon határozott. Bambergben készült az egyik első kísérlet a monumentális lovasszobor megmintázására (→bambergi lovas). Nevezetesek még a magdeburgi dóm szobrai, melyek a közvetlenséget olykor a groteszkségig fokozzák (→Németország művészete) - Az angol ~ a 14. sz: élte virágkorát. A szegyh-akat a 13. sz: kezdték szobrokkal díszíteni, a méretek óriási arányúvá váltak (a walesi szegyh-at pl. 600 szobor díszíti, melyek főleg lágyságukkal válnak ki). A 14. sz: két irány küzdött egymással: az egyik merevségre hajlott (pl. a lincolni szegyh. homlokzatának királyszobrai), a másik gyengéd és franciásan lágy (exeteri szegyh. szobrai). -

Mo-on a gyulafehérvári szegyh. plasztikus domborművei kissé provinciálisan, de nem erő nélkül oldják meg a román stílusból a gótikusba való átmenetet. A jáki tp. homlokzatának ap-ai a bambergi dómplasztika félreismerhetetlen hatása alatt készültek. Sírszobrászatunk néhány jelentősebb emlékén kívül a legfőbbek (pl. Nagy Lajos síremléke) elpusztultak. Kolozsvári Márton és György prágai Szt György-szobra a m. ~ legnagyobb alkotása. - A →faszobrászat a 14. sz: indult fejlődésnek. A sz. végén jelentkező realisztikus irány emlékei a csontvázzá fogyott és sebektől borított →corpusok. Mo-on a 14. sz. faszobrászata a fr. plasztika Szilézián át közvetített hatása alatt állt. A fafaragó-szobrászok közül →Lőcsei Pál művei kiemelkedőek. - A késő gótikus stílusnak szinte valamennyi fázisa No-ból indult. A korábbi (könnyedségre törekvő) stílussal ellentétben ez a késői irányzat izgatott, túlfűtött, barokkos, szelleme nyugtalan, halmozza a részleteket (Multscher, a sz. végén Veit Stoss, M. Pacher). - A 16. sz. elején a gótikus műv-et egész É-Eu-ban legyőzte az Itáliából áramló reneszánsz, s ezzel a ~ 300 éves virágzása véget ért. Formái, motívumai később megelevenedtek az újra erősödő idealista áramlatokkal együtt. Így a ~ plasztikai típusai, kompozíciói föléledtek a 17. sz. 2. felében, a 19. sz. eleji romanticizmusban s a 19. sz. 2. felének eklektikájában (→neogótika). E.G.

Radocsay 1967. - Entz Géza: A gótika művészete. Bp., 1973.