Magyar Katolikus Lexikon > G > gólya


gólya, fehér gólya (lat. Ciconia ciconia): a gólyaalakúak rendjében a gólyafélék családjának alfajához tartozó, hosszú csőrű és lábú, fehér-fekete tollazatú költöző gázlómadár. Nyújtott nyakkal repül. Az emberi településhez ragaszkodik, fészkét fára és épületekre rakja. - A Szentírásban Jer 8,7: egyike azon madaraknak, melyek tudják vándorlásuk idejét, vele szemben a bűnös ember az állatnál is oktalanabbnak bizonyul. A Zsolt 104,17: fészkét a Libanon cédrusainak tetején rakja. - Az egyházatyáknál a jámborság (szülői és gyermeki szeretet) képe (PL 14:228; 22,8); a →kígyó ellensége (PL 82,461); Hrabanus Maurusnál a kísértéssel küzdő okos keresztény képe; a →Physiologus szerint a ~ fehér-fekete tolla Krisztus isteni és emberi természetének képe. Vándorlása és visszatérése Krisztus mennybemenetelének és visszatérésének képe. A fészkét soha őrizetlenül nem hagyó ~ a ker. éberség jelképe. A fészkében fiókáikkal ábrázolt ~k a szeretet jelképei. - Ikgr. A Zsolt 104,17 illusztrációja a fészkén ülő ~. A kígyóval harcoló ~ Mária szimbóluma. Néha Egyiptomra utal. A jámborságra utalva a →vallásosság és a →hála attrib-a. **

Kirschbaum II:163. - Lipffert 1976:43. - KML 1986:107.