🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > G > Gojdics
következő 🡲

Gojdics Péter Pál, B., OSBM (Pillerpeklén, Sáros vm., 1888. júl. 17.-Lipótvár, Csehszl., 1960. júl. 17.): g.k. megyéspüspök. - Cigelkán, Bártfán és Eperjesen tanult, ahol 1907: éretts. A teol-t Eperjesen és a bpi KPI növ-eként végezte. 1911. VIII. 27: Eperjesen cölebsz pappá szent. Apja, Štefan mellett kp., 1912: szem. prefektus és középisk. hitokt. Később egyhm. levtáros és kp. Kisszebenben. 1919: ppi irodaig. 1922. VII. 20: mindenki meglepetésére Munkács-Csernekhegyen belépett a r-be. 1923. I. 27: öltözött be, s fölvette a Pál nevet. 1926. IX. 14: eperjesi ap. adminisztrátor, 1927. III. 7: harpasi cpp., III. 25: szent. a római Szt Kelemen-baz-ban. Parókiákat alapított többek között Prágában, Pozsonyban, Léván, árvaházat, 1936: g.k. isk-t is nyitott Eperjesen. Támogatta a tanintézeteket és a kat. sajtót. 1939. IV. 13: kinevezték a munkácsi ap. adminisztratúra szlovákiai ap. adminisztrátorává. A Szlovák Állam nehéz helyzetében felajánlotta lemondását, amit a p. nem fogadott el, helyette kinevezte eperjesi mpp-ké, 1940. VIII. 8: iktatták be. - 1950. IV. 28: Eperjesen a Fekete sas szállóban kikiáltották a g.k. egyhm. elszakadását Rómától, s csatlakozását a moszkvai pátr-hoz. Küldöttséget küldtek a szegyh. kulcsaiért, melyek átadását ~ megtagadta, ezért letartóztatták. Vizsgálati fogsága alatt hiába próbálták kínzással és csábítással az ortodoxiába kényszeríteni, ezért 1951. I. 15: a SZU elleni kémkedés és hazaárulás vádjával életfogytiglanra ítélték. ~csal együtt ítélték el Vojtassák János szepesi mpp-öt 25 évre, Buzalka Mihály nagyszombati spp-öt életfogytiglanra. ~ Illaván és Lipótváron raboskodott, tüdőrákban a börtönben halt meg. - II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. H.V.K.-**

Hetényi Varga I:541.


Gojdics Péter Pál, B. (Pillerpeklény, Sáros vm., 1888. júl. 17–Lipótvári börtön,1950. jól. 17.): g. kat. megyéspüspök, vértanú. – Apja István g.kat. pap. Elemi isk-it Cigelkán, Bártfán és Eperjesen végezte, 1907: itt éretts. Az eperjesi g. kat. egyhm. kispapjaként a teol-t Bpen, a KPI-ben végezte. 1911. VIII. 27: Vályi pp. Eperjesen nőtlen pappá szent. A pp-i konviktus pref-a és középisk. hittanár lett. Rövidesen a pp-i irodába került, egyidejűleg h. parókus Kisszebenben. 1919: irodaig. – Ált. meglepetésre 1922. VII: 20: lemondott tisztségeiről és belépett a csernekhegyi bazilita ktorba. 1923. I. 27: beöltöztették, a Pál nevet kapta. – XI. Pius p. 1926. IX. 14: az eperjesi egyhm. ap. kormányzójává; 1927. III. 7: c. pp-ké nevezte ki. III. 25: a róm. Szt Kelemen-baz-ban szentelték pp-ké. Az I. vh. és Trianon után új parókiákat alapított Prágában, Pozsonyban, Lőcsén és másutt. Eperjesen árvaházat, 1936: gimn-ot nyitott, törődött a papneveldével is, 2 folyóir-ot alapított. A nép csak „aranyszívű embernek” hívta. Saját kpnájában szorgalmazta az állandó szentségimádást. Nagyon tisztelte Jézus Szentséges Szívét és a Szűzanyát: a klátóci könnyező Mária-kép másolatát kpnájában őrizte. – 1939. IV. 13: XII. Pius p. a munkácsi egyhm. ap. kormányzójává nevezte ki. ~ azonban, tudván, hogy személye mennyire szálka a csehszl. hatóságok szemében, visszaadta a kinevezést. A pápa a lemondást nem fogadta el, hanem kinevezte eperjesi mpp-ké. – ~ 1940. VIII. 8: foglalta el székét. 1946. I. 5: a pápa joghatóságát kiterjesztette egész Csehszl. minden g.kat. hívőjére. – A háború nagyon megzavarta ~ főpásztor terveit és munkáját, s helyzetét súlyosbította 1948: a kommunisták hatalomra kerülése, akik fő ellenségüknek a g. kat-okat tekintették. Rá akarták venni ~ot, hogy híveivel együtt szakadjon el Rómától és térjen át az ortodoxiába. ~ határozottan szembeszegült ezzel. Válaszul fokozatosan elszigetelték a papjaitól és híveitől. Amikor erőszakkal is szakadásba akarták kényszeríteni, ezt mondta: „62 éves vagyok. Elveszítettem javaimat, székházamat is, de a hitemet semmiképen nem tagadom meg, mert azt akarom, hogy a lelkem üdvözüljön. Éppen ezért ne jöjjenek többet hozzám!” – 1950. IV. 28: az eperjesi gyűlésen az államhatalom törvényen kívül helyezte a csehszl. g.kat. egyh-at, tevékenységét betiltotta; ~t letartóztatták és internálták. – 1951. I. 15: az „áruló püspököket” (Vojtassák Jánost, Buzalka Mihályt) ~csal együtt kényszermunkára, 200.000 korona pénzbüntetésre ítélték, és megfosztották polg. jogaiktól. ~ot börtönről börtönbe hurcolták, bántalmazták, megalázták, a legalantasabb munkákat végeztették vele. Ő azonban soha nem panaszkodott, nem kért könnyítéseket, minden alkalmat fölhasznált, hogy imádkozzék, titokban misézett is. Az 1953-i amnesztia alkalmával a kényszermunkát 25 é. börtönre változtatták. ~ pp. ekkor 66 éves volt, egészségi állapota egyre romlott. A további amnesztiakérelmeket azonban a hatóságok elutasították. Azonnal kiszabadulhatott volna, ha a Pápához és a Római Egyházhoz való hűségét feladja. Több ajánlatot is tettek neki, az egyikre így emlékezett: „A ruzsini börtönben egyszer kihallgatásra vittek, és egy tiszt közölte velem, hogy ebből a szobából azonnal Eperjesre visznek, ha hajlandó vagyok Csehszl. ort. pátriárkája lenni.” – ~ ezt az ajánlatot visszautasította, arra hivatkozva, hogy ezzel súlyos bűnt követne el Isten ellen, elárulná a Szentatyát, a saját lelkiismeretét és a híveket, akik olyan sokat szenvednek az üldöztetésben. – 70. születésnapjára XII. Pius p. üdvözlő táviratot küldött ~nak a börtönbe és biztosította arról, hogy nem feledkezik meg hős fiáról. Fogságának legszebb napja volt ez. A Lipótvári börtön kórházi szobájába, ahol utolsó napjait töltötte, behoztak egy papot, Vrána Alajost, akinél meggyónt. A 72. születésnapján halt meg. Minden szertartás nélkül a börtön temetőjében, a 681-es sz. sírba temették, névtelenül. – A kormány hosszas huzavona után 1968: engedélyezte az exhumálást, ami X. 29: megtörtént, s a maradványokat átvitték Eperjesre, a szegyh-ba, majd 1990. V. 15: egy mellékkápolnában szarkofágban helyezték végső nyugalomra. – Áll. részről 1990. IX. 27: rehabilitálták. II. János Pál p. 1995: szlovákiai látogatása alkalmával imádkozott a sírnál, 2001. XI. 4: b-gá avatta. **