Magyar Katolikus Lexikon > G > Gerváz és Protáz


Gerváz és Protáz, Sztek (†Milánó, 250 k.): vértanúk. - 6. sz. passiójuk szerint ~ Szt Vitális és Valéria ikerfiai. Szüleik halála után vagyonukat eladták, árát szétosztották a szegények között, s 10 é. imádságos visszavonultságban éltek. Följelentették őket Astasiusnál, aki Milánón át vonult a markomannok elleni háborúba. Mivel ~ nem áldoztak az isteneknek, Gervázt halálra ostorozták, Protázt lefejezték. - 11. sz. legendájuk szerint ~t szüleikkel együtt Szt Caius pp. (63-85) térítette meg, s Néró cs. (ur. 54-68) idejében lettek vt-k. Valószínűbb azonban, hogy vtságuk Decius és Valerianus cs-ok idejében történt. - ~ a liturgiatört-ben jelentősek, mert sírjuk megtalálása és translatiójuk az →ereklyék átvitelének mintája lett. 386. VI: Szt Ambrus ásatást indított a Szt Nabor és Félix-baz. közelében, s megtalálták ~ sírját, amire az öregek még emlékeztek. VI. 18: ünnepélyesen átvitték az ereklyéket a Fausta-baz-ba, VI. 19: az éppen elkészült (mai) Szt Ambrus-baz-ba, ahol a főoltár alá helyezték el. - Ü.: jún. 19., a m. népi kalendáriumban a régibb följegyzésekben Gerváz mindenben Vida párja. **

MN IV:278. - BS VI:298.