Magyar Katolikus Lexikon > G > Gergely, VII.


Gergely, VII., Szt, Hildebrand, OSB (Soana, Toszkána, vsz. 1029 előtt-Salerno, Campania, 1085. máj. 25.): II. Sándor utódaként 1073. IV. 22-1085. V. 25: pápa. - Gyermekként került Rómába, a lateráni knk-ok nevelték. 1046: klerikusként VI. Gergely kp-ja, kölni száműzetésébe elkísérte a p-t, majd halála, XII. 20. után Cluny-ben belépett a r-be. 1049: Szt IX. Leó magával vitte Rómába, szubdiákonussá szent. 1050. V. után a falakon kívüli Szt Pál ktor apátja. 1054 elején Leó legátusa Tours-ban, ahol zsin-ot vezetett Berengarius ügyében, akit tévtanítása miatt egyébként már 3 zsin. elítélt. IX. Leó halálakor, 1054. IV. 19: még Fro-ban volt, innen csatlakozott a róm. klérus kérésére 2 bíb-hoz, hogy III. Henrik cs-ral tárgyaljanak az új p. személyéről. 1056: ~ ismét Fro-ban legátus, Lyonban zsin-ot vezetett és 6 simóniás pp-öt megfosztott hiv-ától. Még X. előtt a ném. cs. udvarba ment, ahol találkozott II. Viktor p-val. Ott volt, amikor a 6 é. IV. Henriket cs-rá választották. Viktorral együtt indult Rómába, s jelen volt 1057. VII. 28: Arezzóban a p. halálánál. - Rómában VIII. 3: a cs. udvartól függetlenül megválasztották IX. Istvánt, aki 1057. X: ~t a cs-hoz küldte legátusként, hogy utólagos jóváhagyást kapjon a p-választáshoz. István megparancsolta a bíb-oknak, hogy ha meghal, addig ne válasszanak új p-t, amíg ~ vissza nem tér. István 1058. III. 29: Firenzében meghalt, de parancsa ellenére a bíb-ok egy része Rómában megválasztotta X. Benedeket. ~ V: maga köré gyűjtötte a választásban nem részes bíb-okat, megválasztották II. Miklóst, s azonnal küldöttséget menesztettek a cs-hoz, aki VI. 12: Ágostában fogadta a követeket, Henrik jóváhagyta Miklós megválasztását és katonákat adott, hogy el tudja foglalni székét. Harcok után X. Benedek elmenekült, 1059. I. 24: Miklóst meg lehetett koronázni, IV. 10-13: a lateráni baz-ban zsin-ot tartottak, melyen a klérus megújulása érdekében ~ kiállt a közösségben élő papok szegénysége mellett (→ágostonrendi kanonokok). V: a p. Capuába küldte, hogy X. Benedek ellen segítséget kérjen a →normannoktól. ~ először 300, később még több normann lovaggal ostromolta meg Galeria várát, bevette, és foglyul ejtette Benedeket. VIII: elkísérte a p-t D-itáliai útjára. Beneventóban és Melfiben zsin-ot tartottak, s a normannokkal való szöv. jeleként a p. Melfiben Guiscard Róbertot Calabria, Puglia és Szicília, Richárdot Capua hg-évé avatta. - II. Miklós p. halála, 1061. VII. 27. u. Rómában zavargások támadtak. Követség ment Henrikhez, hogy gondoskodjék utódról, a bíb-ok pedig ~ vezetésével X. 1: megválasztották II. Sándort. E választás hírének vétele után a cs. udvar Bázelbe zsin-ot hívott össze, melyen a lombardiai és ném. pp-ök X. 28: megválasztották II. Honorius ellenp-t. ~, Damiani Szt Péterrel együtt, II. Sándor oldalán harcolt a szakadás megszüntetéséért. Honoriust 1264: kiközösítették, de haláláig, 1072-ig zavarta Sándor p-ságát, akinek utolsó éveiben már mutatkozott az az ellentét, amely teljesen ~ idejében vált nyilvánvalóvá a p-ság és a cs-ság között. A lombardiai főv., Milánó volt a fő fészke Honorius híveinek, ezért Sándor fontosnak tartotta, hogy Rómához hű érs-e legyen. Uakkor Henrik is igényt tartott arra, hogy az ő híve legyen az érs. Guido érs-et lemondatták és bezárták, s ő a pásztorbotját és a gyűrűjét Henrik cs-nak küldte el azzal, hogy utóda Gottfrid milánói szubdiákonus legyen. A →patarénusok a p-val egyetértésben elűzték Gottfridot, és Guidó érs. halála, 1071. VIII. 23. u. a milánói klerikust, Attót választották meg. A nép erre föllázadt, Attót lemondatták és elűzték. 1072: a róm. böjti zsin-on a lemondatást törv-telennek nyilvánították, és kiközösítették Gottfridot. Henrik ekkor fölszólította Milánó suffr. ppségeit, hogy gondoskodjanak Gottfrid fölszent-éről, ami még ezen a tavaszon Novarában meg is történt. Atto Rómába húzódott vissza. Emellett Henrik házassága is ütközőpont lett. 1069: ui. Henrik Torinói Bertával kötött házasságának érvénytelenné nyilvánítását kérte. A p. Damiani (Szt) Pétert küldte az ügy kivizsgálására, aki zsin-ot tartott, megállapította a házasság érvényességét és arra kényszerítette a 19 é. cs-t, hogy vonja vissza kérelmét. Uakkor Henrik birtokok és egyh. javadalmak adományozásával kezdte kiépíteni világi és egyh. támaszának rendszerét. A p. simóniának minősítette ppi, érs. és apáti kinevezéseit és beiktatásait, ezért 1072: zsin. elé idézte a Henrik által kinevezetteket, de egyetlen egy pp. jelent csak meg 1073: a böjti zsin-on, ahol Henrik néhány tanácsadóját kiközösítették. -

1073. IV. 21: meghalt II. Sándor p. ~ mint fődiákonus átvette az irányítást, elrendelte a szokásos 3 napos böjtöt és megrendezte a temetést. A temetés közben a lateráni baz-ban a nép közfelkiáltásszerűen őt kívánta p-nak, amit a klérus is elfogadott, s ezzel ~t p-vá választották. Mivel még csak diákonus volt, V. 25: pappá, VI. 30: pp-ké szent., és elfoglalta Péter székét. Megválasztásáról értesítette a pp-öket, az apátokat és fejed-eket, de IV. Henriket nem. - ~ még VI: fölszólította Matild grnőt, hogy szakítsa meg kapcsolatait a lombard pp-ökkel, akik még mindig a kiközösített Gottfrid hívei voltak. IV. Henrik, akit lekötöttek a lázongó szászok, ismételten kifejezte békülékenységét és kereste a p. támogatását. 1074. I. 25: zsin-ra hívta a lombard pp-öket Rómába, s III: két legátust indított útnak Henrikhez. - 1074. III. 9-17: a lateráni baz-ban tartott zsin-on ~ a pp-öket akarta megnyerni a megújulásnak, mondván, hogy rajtuk keresztül a papság és a nép is visszatalál az igazi kerséghez. Ezért a simóniával székre került pp-öket fölfüggesztette, a konkubinárius papokat eltiltotta a misézéstől, az ilyen diákonusokat és szubdiákonusokat pedig mindenfajta oltárszolgálattól. Arra az esetre, ha a bűnös pp. v. pap nem veti alá magát a zsin. határozatának, a híveket szólította föl, hogy maradjanak távol az ilyenek lit. cselekményeitől. E határozatok elég nagy ellenállásba ütköztek Fro-ban és Lombardiában is. Vsz. e zsin. után készült a p. megújulási programjának pontos és határozott jogi alapja, a →Dictatus papae. A Henrik cs-hoz küldött legátusok IV: Nürnbergben találkoztak a cs-ral és kiközösített tanácsadóival, akik bűnbánatot tartottak, a cs. támogatásáról biztosította a p-t, ezért a kiközösítést föloldották. Azt a föladatukat, hogy nemz. zsin-ot tartsanak, már nem tudták teljesíteni, mert a ném. pp-ök, főleg a brémai Liemanus, nem tudták elviselni, hogy nemz. zsin-ukon ne közülük elnököljön valaki, hanem a p. legátus. E zsin-on felül kellett volna vizsgálni a ppi székek betöltését, és a simóniásakat le kellett volna tenni. Így a legátusok félig dolgukvégezetlenül tértek vissza, de XI. 30-ra megidézték Liemarust, hogy adjon számot viselkedéséről, ami nem történt meg. - ~ 1075-től bírói hatalmával is kényszeríteni akart a megújulásra. Ezért II. 24-28: a szokásos böjti zsin-on Vilmos paviai, Kunibert torinói pp-öt fölfüggesztette, Dénes piacenzai pp-öt letette székéről; Liemarust kiközösítette, a strassburgi Werner, a speyeri Henrik és a bambergi Hermann pp-öt fölfüggesztette engedetlenségük miatt. Fülöp fr. kir-t és Henrik tanácsadóit kiközösítéssel fenyegette meg, a normann Guiscard Róbertot és unokaöccsét újra kiközösítette. Megismételte az előző zsin. simónia és konkubinátus-ellenes határozatát és a kiközösítést az engedetlen klerikusok ellen. A laikusoknak szóló fölszólításból, hogy maradjanak távol a vétkesek liturgiáitól, főleg No-ban klérusellenes hangulat lángolt föl a nép körében, amit a ném. pp-ök wormsi zsin-ukon keserűen szóvá is tettek. A zsin. legfontosabb és legmesszebb ható határozatai a laikus invesztitúra ellen irányultak: 1. világi hatalom birtokosa nem adományozhat ppséget, s ha mégis, kiközösítés sújtja; 2. ha egy érs. egy előző módon ppséget nyert ffit fölszentel, elveszti hivatalát. Mindezen határozatokkal ~ nem támadni akart, hanem a klérus és a ppi székek betöltésének tisztaságát akarta visszaállítani és megvédeni. - A zsin. után ~ követek és tárgyalások útján próbált érvényt szerezni a határozatoknak Fro-ban, Itáliában és No-ban. Henrik, aki még mindig a szászokkal volt elfoglalva, eleinte tárgyalási készséget mutatott, leveleket és követeket küldött a p-hoz, aki dicsérő hangon nyilatkozott róla, IX: azonban Matild grnő jelezte, hogy Henrik a titokban folyó tárgyalásokat nyilvánossá akarja tenni és tárgyalni akar a cs. koronáról is. Uakkor Henrik egyik híve, Everhard gr. a lombardiai gyűlésen, Roncagliában - jóllehet Gottfrid és Atto még éltek - Tedaldust Milánó érs-ének választatta, aki szubdiákonus és kir. kp. volt. Ezután Everhard D-Itáliába ment, hogy szöv-et keressen a normannoknál és eltávolítsa az útból ~t. IV. Henrik a p. tudta nélkül betöltötte a fermói és a spoletói ppséget, de ~ még mindig tárgyalásra hívta a kir-t, s jelezte, hogy a tárgyalás kimenetelétől függ a cs. korona ügye. XII. 8: ~ magához hívta Tedaldust, hogy igazolja magát. Kilátásba helyezte ugyan a kir-nak és az általa kinevezetteknek is a kiközösítést, de ekkor még nyitva volt az út a megbékélésre. A karácsonyi éjféli misén azonban a róm. pref. fia, Cencio katonákkal támadta meg a miséző p-t, s csak a jelenlévő nép mentette meg. - 1076. I. 24: a ném. pp-ök Wormsban gyűlést tartottak és letették a székéről ~t, amit vádaskodó levélben közöltek vele. Hasonló tartalmú levelet küldött ~nek Henrik is, s a róm. népnek is írt, hogy válasszanak új p-t. A wormsi határozattal Huzmann speyeri, Burkchard bázeli pp. és Everhard gr. indult Itáliába. Piacenzában összegyűjtötték a lombardiai pp-öket, akik csatlakoztak a wormsi határozathoz, majd Roland pármai klerikust Rómába küldték, hogy mindezt jelentse be a böjti zsin-on. - A böjti zsin. 1076. II. 14: ült össze Rómában. Visszautasították a vádaskodásokat. Jóváhagyták a kiközösítést és a trónfosztást, amit ~ Henrikre mondott ki, és alattvalóit föloldották hűségesküjük alól. A ném. pp-öket fölfüggesztették és VIII. 1-ig megidézték, hogy igazolják magukat; a lombard pp-öket és több fr-t is kiközösítettek. -

IV. Henrik válaszlevelében a kirság érinthetetlenségét hangoztatta, mert ezt a méltóságot ő a p. közbejötte nélkül Istentől kapta. Pünkösd napjára újabb gyűlésre hívta a pp-öket Wormsba, de oly kevesen jelentek meg, hogy a gyűlést VI. 29-re elnapolta és Mainzba helyezte át. Nyáron sok pp. fordult el Henriktől és kereste a kiengesztelődést a p-val. Közben a szászok és Henrik többi ellenfelei éltek a helyzet lehetőségével és fölkeltek ellene, fölvetették az új kir-választást is. VIII. 25: ~ hosszú levélben indokolta eljárását, de fölkínálta Henriknek a békét. Az ellenpárt X. 16-ra Triburba ogy-t hirdetett, de itt azok kerekedtek felül, akik a kir. és a p. megbékélését akarták. Mivel a p. elégtétel ellenében hajlandó volt a kiengesztelődésre, a gyűlés úgy határozott, hogy 1077. I. 6: Ágostában tartanak ogy-t, amelyen ~ elnököljön és döntsön a ném. korona felől. ~ II. 2-ra kérte a gyűlés halasztását, hogy valóban megjelenhessen. Henrik mindent elkövetett, hogy ez a gyűlés ne jöjjön létre, ezért követeket küldött, hogy késleltesse a p. elindulását, ám ~ XII. elején útra kelt, de kíséretet kért a ném-ektől, hogy át tudjon kelni az Alpokon. XII. 28: érkezett Firenzébe. Közben egy kis kísérettel Henrik is elindult, minek hallatára ~ a Matild birtokában lévő Canossa várába ment, hogy várja a fejleményeket. 1077. I. 25: Henrik vezeklő ruhában jelent meg a vár kapuja előtt és 3 napon át kérte a p. bocsánatát. A p. környezetében mindenki közbenjárt a kir-ért, s ~ 3 nap múlva befogadta és föloldozta a kiközösítés alól Henriket. Ezzel a trónt még nem nyerte vissza, mert ~ a ném. ogy-en akarta visszaültetni trónjára. A ném. főurak azonban, amint megtudták, hogy Henrik Itáliába ment, Ulmban elhatározták, hogy 1077. III. 13: Forchheimben ogy-en döntenek a továbbiakról. E gyűlésen, annak ellenére, hogy már tudtak a Canossában történtekről, Sváb Rudolf személyében új kir-t választottak, anélkül, hogy erről ~t tájékoztatták volna. Később ~ Rudolf pártjára állt, s ezzel a korábbi ellentét a kirság kérdésére koncentráltan (~ a p. közvetítő szerepét hangoztatta Isten és a kir. között, Henrik a közvetlen hatalmat) immár megoldhatatlan formát öltött. Henrik azt kívánta ~től, hogy közösítse ki Rudolfot, a szászok viszont Henriket akarták elítéltetni, ~ pedig egyik kérésnek sem tett eleget. Mivel a ném. kíséretet nem kapta meg az Alpokon való átkeléshez, 1077. VI: visszatért Rómába. A következőkben Henrik lassan fölébe kerekedett Rudolfnak. ~ 1080. III. 7: a lateráni zsin. előtt mondott nagy beszédében felújította az 1076: kimondott kiközösítést Henrik ellen. Erre válaszul Henrik gyűlésekre hívta a ném. pp-öket, akik IV. 12: Bambergben, V. 31. Mainzban letették székéről ~t, és új p. választását kívánták. VI. 25: Bressanonéban zömében lombardiai pp-ök gyűléseztek, szörnyű vádak alapján letették ~t és III. Kelemen néven megválasztották Ravennai Wibertet ellenp-nak. - Mivel az a veszély fenyegette, hogy Henrik sereggel viszi Rómába Kelement, ~ VI. 10: elhagyta Rómát, hogy a normannoknál keressen segítséget. Egy ideig úgy tűnt, hogy ezek és Matild támogatásával Itáliában szembe tud szállni Henrikkel, de V. 16: az elsteri csatában Rudolf elesett, így Henrik minden erejével ~ ellen fordulhatott. 1081. III. végén átkelt az Alpokon, IV. 4: bevette Veronát, majd Milánó, Pavia és Ravenna érintésével V. 21: megérkezett Róma elé. A nyár miatt az ostromot csak 1082 tavaszán indította meg, s közben ~ teljesen magára maradt. Szövetségesei nem segítették, bíb-ai is elhagyták. 1084. III: Henrik elfoglalta egész Rómát, ~t az Angyalvárba zárta. III. 24: zsin-ot tartott, mely megismételte ~ letételét és megkoronázták III. Kelemen ellenp-t, aki III. 31: megkoronázta Henrik cs-t. A normannok most érkeztek Rómához, így Henriknek gyorsan távoznia kellett. ~ kiszabadult, de szabadítói úgy kifosztották a várost, hogy tovább nem volt maradása, s a normannokkal együtt D-re, Montecassinóba, Beneventóba, végül Salernóba távozott. Az év végén zsin-ot tartott, melyen megismételte a korábbi ítéleteit, s egy utolsó nagy enc-t intézett az Egyh-hoz a sacerdotium és regnum, a p-ság és a kirság viszonyáról, hangsúlyozva a p-ság felsőbbségét a kirsággal szemben. - Utóda 1086. V. 24: B. III. Viktor. - ~ erősítette meg 1075: Dezső kalocsai és Nehemiás esztergomi érs-et, 1083: Lőrinc csanádi pp-öt. - Tiszt-ét az egész Egyh. számára XIII. Benedek p. (ur. 1724-30) 1728. IX. 25: rendelte el. Az Egyh. szabadságának védősztje. Ü: máj. 25. T.J.

Boross János: ~ p. tört. Rimaszombat, 1872. - Martens, Wilhelm: Gregor VII. Sein Leben u. Wirken. Vol. 1-2. Leipzig, 1894. - Pompéry Aurél: ~ p. jelleme. (Dissz.) Kalocsa, 1894. - Helfert, Joseph: Gregor VII. u. Pius IX. Praha, 1895. - Vargha Dezső: ~ és az egyh. reform. Esztergom, 1901. - Barna Leander: ~ egyhpol. viszonyai és reform-törekvései. Bp., 1903. - Esposizione Gregoriana. Roma, 1904. - Jaczó László: Az egyh. reform ~ korában. Bp., 1937. (Dissz.) - Vigília 1952:208. (Mihelics Vid: Eszmék és tények) - BS VII:294. - Quellen zum Investiturstreit. Fontes litem de investitura illustrantes. 1. Darmstadt, 1978. - Németh László: ~. Tört. dráma. Utószó Veress Dániel. Bukarest, 1979. - Székely György: ~. Bp., 1984. - Puskely I:335. - Mondin 2001:208.