Magyar Katolikus Lexikon > G > Gellért


Gellért, Szt, OSB (Velence, Itália, 977 után-Buda, 1046. aug. 29.): apát, püspök, vértanú. - A velencei Morosini család sarja (hagyományát később a Sagredo család sajátította ki); kései életirata (amelyet a Pietro Acotanti-legendát is fölhasználva a 14. sz. közepén írtak) szerint 5 é. korában súlyosan megbetegedett. Gyógyulása érdekében szülei fölajánlották Szt Györgynek, oblátus lett a 982: alapított S. Giorgio Maggiore mon-ban. Tanulóéveit követően perjellé emelték, majd képzettsége tökéletesítésére Burgundiába küldték. Legendájában a Burgundia szó módosulhatott Bolognára, „galliai tartózkodását” ~ maga is említi. Apátja halála után ~et tiltakozása ellenére apáttá választották. 1018?: a velencei belviszályoktól is ösztönözve megvált hiv-ától, előbb Póla vidékén remetéskedett, majd eszményképe, Szt Jeromos példájára tud. céllal Jeruzsálembe kívánt zarándokolni. Hazánkban István kir. föltartóztatta és fia, Imre hg. nev-jévé tette. Nem lehetetlen, hogy e minőségében ő volt az →Intelmek egyik forrása. 1024: a Velencéből elűzött Otto Orseolo doge családjának Mo-ra érkeztekor Bakonybélbe vonult vissza. Itt számos teol. értekezést és homíliát írt, amelyek elkallódtak. 1030: a kir., miután leverte Ajtony vezért, elfoglalt ter-én megalapította a marosi (később csanádi) egyházmegyét, melynek élére a remeteségből előszólított ~et állította. - ~ pp. megszervezte a ppséget, térítette a népet, szegyh-at és tp-okat építtetett, isk-t és mon-t alapított; terjesztette az Istenanya kultuszát; továbbra is szerz. életmódot követett, alázatos, önsanyargató életet élt, (talán már kápt-ba szervezett) papjait is szigorúan fogta, kv-ein utaztában is dolgozott, híveiért sokszor közbenjárt a kir-nál. Híres egyh. szónok volt (bár beszédeit aligha a legendájából ismert tematikus „sermo” formájában mondta el). Az ekkoriban írt homíliái előszavában említi, hogy egyhm-je határos a besenyőkkel, s panaszolja, hogy a barbár viszonyok miatt munkájához kevés a pergamen. A Szt István örökébe lépő Péter kir. ellenében, elmarasztalható viselkedése miatt, ~ a fiági örökösöket támogatta. 1042: a trónbitorló Aba Sámuellel szembefordulva húsvéti koronázását megtagadta, s kegyetlenkedéseiért szószékről megróva bukását is megjövendölte. - Az Aba korában írt teol. elmélkedései közül ránk maradt egy, a Deliberatio supra hymnum trium puerorum ('Elmélkedés a három ifjú himnuszáról', Dán 3,58-65). →Katéna jellegű, preskolasztikus munka, amelyben teol. tartalmán túl számos időszerű utalás található (zsarnok uralkodó, gőgös világiak, romlott papság, megátalkodott zsidóság, veszélyes eretnekség stb.). Művét, mely 1050/1100: 116 fólió terjedelmű másolatban maradt fenn, a „tudós Isingrimusnak” ajánlotta. - 1044: Péter kir. restaurációját követően a ~ székhelyén szervezkedő ellenzék meghívta a trónra Vazul fiait (→Levente, I. Béla). 1046: a hívásra megérkező hg-ek táborában - ~ által már korábban megjósolt - pogánylázadás robbant ki. A fölkelők az András üdvözlésére Székesfehérvárról Budára siető ~et, aki előzőleg Szt Szabina diósdi tp-ában ünnepi misét mondott és megjövendölte vértanúságukat is, kíséretével együtt VIII. 29: megtámadták és legyilkolták. Őt magát a Kelen-hegyre (ma ~ hegye) hurcolva, a meredeken kocsistól letaszították, majd lándzsával átdöfve agyonkövezték. A rév pesti oldalán a Nagyboldogasszony tp-ban temették el. 1053: pp. utóda hamvait fölemeltetve Marosvárra vitette. 1083: Szt László kir. kérésére VII. Gergely hivatalosan is sztté avatta ~et. Ereklyéi részint külf-re kerültek (majd néhány töredék onnan ismét hazánkba), részint a tör. időkben elvesztek. Őslegendája, amelynek ma csak lectio céljára készült kivonatai (legkorábbi a 12. sz-ból) és többszörösen átd. kései (14-15. sz.) változatai ismertek, elenyészett.

Ünnepe a →szabolcsi zsinat óta szept. 24. Kultuszát egész Mo-on, de kiváltképp a főv-ban és a szeged-csanádi ppség ter-én ápolják. Attrib-ai: füstölő, kv., kődarabok, kereszt. - Ikgr. Ált. a magyar szentek között ábrázolják (Róma, Szt Péter-bazilika, Magyarok Nagyasszonya-kápolna). Önálló ábrázolásai között a legismertebb a vértanúságának helyén, a Gellérthegyen álló szobor (1904: Jankovich György műve). Szerepel az 1930, és 1938-as Szt István bélyegsorozatban a 32+8, az 5 és 25 fill. értékeken. →Szent Gellért füve, →Szent Gellért Kollégium, Bp. - Fm: Batthyan, Ignatius de: Sancti Gerardi episcopi Chanadiensis scripta et acta. Albo-Carolinae, 1790. - Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. (ed. Szentpétery, Emericus) II. Bp., 1938:471. - Vita sancti Gerardi episcopi Moresenensis et martiris origine Veneti. (ed. Banfi, Florio) Benedictina 2 (1948):288. - Gerardi Moresenae ecclesiae seu Csanadiensis episcopi Deliberatio supra hymnum trium puerorum. (ed. Silagi, Gabriel) Turnholti, 1978. Sz.L.

Karácsonyi János: Szt ~ csanádi pp. élete és művei. Bp., 1887. - Századok 1913:355, 419; 1915:387. (Müller Frigyes: A nagyobb ~-legenda forrásai és keletkezése), 679. (Uő: A ~-legenda kérdéséhez) - Dedek Crescens Lajos: Szt ~ vt. első csanádi pp. élete. Bp., 1907. - Fenczik István: Szt ~ helye a fil. tört-ében. Uo., 1918. - Kuster Béla: Szt ~. Szept. 25. Sztkilenceddel és énekkel. Győr (1923) (Jó Pásztor kvt-a 95.) - Karácsonyi János: Szt ~ csanádi pp. és vt. élete. Bp., 1925. (Sztek orsz-a) - Erdélyi Gyula: Szt ~ szobra előtt. Költ. Uo., 1927. - Szt ~ legendája. Ford. Gálos Rezső. Makó, 1928. (Csanádvm. Kvt-a 14.) - Juhász Kálmán: A ~-legenda. Kolozsvár, 1929. (Az Erdélyi Kat. Akad. felolvasásai I. 2.) - Lázár István: Szt ~. Ősm. reg. 2. kiad. Bp., 1930. (A nemz. kv-ei) - Juhász, Coloman: Gerhard d. Heilige Bischof v. Maroschburg. München, 1930. - Erdélyi László: I. István m. kir., Imre hg. és ~ pp. sztté-avatása. Bp., 1938. - Ibrányi Ferenc: Szt ~. Uo., 1941. - Ivánka Endre: Szt ~ gör. műveltségének problémája. Uo., 1942. - Szt ~. 1046-1946. Uo., 1946. (Klny. Zászlónk) - Nagy Miklós: Szt ~ élete. Uo., 1946. - Juhász Kálmán: Szt ~. Szeged, 1946. - Vargha Damján: Szt ~, „a bölcs predikátor” mártíromsága. Bartha József verses előhangjával. Uo., 1947. - MTA I. o. Közlem. 1958:21. (Horváth János: A ~-legendák forrásértéke) - Horváth, János, ifj.: Die Entstehungszeit der grossen Legende des Bischofs Gerhard. Uo., 1960. (Klny. Acta Antiqua) - Pásztor Edit: Problemi di datazione della „Legenda maior S. Gerhardi episcopi”. Roma, 1962. - BS VI:184. - Korompay, Bertalan: Pyhan Gellértin Kuulema urikarilainen jauhajan laulu. Helsinki, 1966. - Silagi, Gabriel: Untersuchungen zur Deliberatio supra hymnum trium puerorum des Gerhard von Csanád. München, 1967. - Kosztolnyik, Zoltán: Hungarian cultural policy in the life and writings of Gerard of Csanad. Diss. New York, 1969. - Horváth János: A ~ legendák keletkezése és kora. Bp., 1974. - Daniel, Géza: St. ~ v. Csanád. München, 1974. - D. Heilige Könige. Graz-Köln, 1976. - Világosság 1976:91. (Szegfű László: ~ marosi pp.) - Juhász Gyula Tanárképző Főisk. Tud. Közlem. 1976:43. (Szegfű László: Adalékok Szt ~ gör. műveltségének kutatásához) - Balogh József: Szt ~ és a „symphonia Ungororum”. Bp., 1977. - Acta Univ. Szegediensis de Attila József Nomin. Acta Bibl. 1979:1. (Szegfű László: Néhány 11. sz. „liber portabilis” nyomában) - Acta Univ. Szegediensis... Acta Historica 1980:11. (Szegfű László: Vata népe); 1983:11. (Uő: Szt ~ családjáról); 1985:19. (Uő: Szt ~ prédikációi); 1986:11. (Uő: Kortört. problémák ~ pp. Deliberatiojában és legendáiban) - Bálint II:296. - Tarnai-Madas 1991:28 (Részlet a Deliberatióból. Ford. Déri Balázs); 64. (~ Nagy legendája. Ford. Jelenits István Piar) - Puskely 1994:84.

Gellért János Lukács, dabosi (1701.-Sempte, 1768. okt. 22.): kanonok. - 1720: a Pázmáneum, 1723: a CGH növ-e. Fölsztelése után 1727. I. 2: Ásvány, 1729. XI. 9: Tardoskedd, 1734. V. 2: Ürmény plnosa. 1744. X. 18-1745. IV. 18: a nemesi felkelők táb. papja. 1749. II. 12: szepesi, 1754. II. 2: esztergomi knk. **

Kollányi 1900:366.

Gellért Mária Ludbirga, FMMN (Esztergom, Esztergom vm., 1901. okt. 21.-Chatlets, Fro., 1988. júl. 2.): szerzetesnő. - Apja Alexander r.k., anyja Stricker Helén r.k. 1935. III. 9: Bpen lépett a →Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába, 1938. III. 19: első, 1941. III. 19: utolsó fog-át uo. tette. Fro-ban élt. r.k.