füst (lat. fumus): égő anyag levegőben szétoszló finom részecskéi. - A Szentírásban kettős jelkép: A →tömjén és az illatszerek ~je az imádás és a szeretet (Iz 6,4; Én 3,6; Jel 15,8), az ég felé szálló ~ az imádság képe (Zsolt 140,2). Ugyanakkor a pusztító tűz ~je a pokol tüzének és Isten haragjának (Józs 8,20; Bír 20,38; Zsolt 17,9; Jel 9,2; 14,11; 19,3), a szellő libbenésétől szétoszló ~ a gonoszok (Zsolt 36,20), Isten ellenségeinek (67,3) és az ember mulandóságának (101,4) képe. - Ikgr.: Szt Júlia attrib-a. **

füst