🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > furnir
következő 🡲

furnir (ném.): a bútorművességben puhafa alapanyagból készült bútorok borítására használt keményfa lemez. - A szerkezeti fát vakfának, az ezt borító nemes fát színfának nevezzük. A fűrészelt ~ vastagsága 0,5 mm-től 10 mm-ig terjedhet (a mai, géppel vágott ~ok ennél vékonyabbak is lehetnek). A lemezek alapanyaga változatos: dió, cseresznye, kőris, jávor; egyes fafajok gyökérrésze; trópusi fafajok: mahagóni, paliszander stb. Darabolt ~lapokat használnak az intarzia (→faberakás) készítésénél. Az intarziához fölhasználják az előbbi fafajokon kívül a körte, platán, puszpán, szilva, padouk, tujagyökér ~jait. Ezeket gyakran festik v. égetéssel díszítik. - A ~t az ókortól alkalmazzák. Fénykora a 17. sz-tól a 19. sz. közepéig terjedt. Bútorok, sekrestyeszekrények, a kapuc. szerz-eknél gyakran teljes tp-berendezések felületi díszítésére alkalmazták (pl. Pécs, ferences tp., Tata, Mór, kapuc. tp-ok). Sz.G.E.

furnir

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.