Magyar Katolikus Lexikon > F > fugitivus


fugitivus (a lat. fugio, 'megszökik' szóból: 'szökevény'): a szerzetesjogban kolostorát elöljárói engedély nélkül, visszatérési szándékkal elhagyó szerzetes. - A CIC 1917. az 1 napnál tovább jogtalanul távolmaradót már ~nak tekintette. Aki 1 hónapon túl maradt jogtalanul távol, annak bizonyítania kellett visszatérési szándékát, hogy aposztatának ne tekintsék. Büntetése hivatalvesztés, felfüggesztés és más rendi fenyítékek (644-45, 2386.k.). - A CIC 1983:665.k. 2.§-a szerint azt a tagot, aki a szerzetházból törvénytelenül azzal a szándékkal van távol, hogy kivonja magát az elöljárók hatalma alól, az elöljárók gondosan keressék meg, és segítsék, hogy visszatérjen és hivatásában megmaradjon. Aki pedig fél évig törvénytelenül távol marad, elbocsátható. - A K-i egyházakban az a monachus, aki a fogadalom letétele után törvénytelenül elhagyta a mon-t, köteles késedelem nélkül visszatérni; az elöljárók kötelesek gondosan keresni őt, és ha valódi bűnbánattól indítva visszatér, befogadni; egyéb esetben a jog szabálya szerint büntessék meg v. akár bocsássák el (495.k.). - A ~ nem tévesztendő össze az →exclaustratióval. **

KL II:172.