Magyar Katolikus Lexikon > F > fonás


fonás: hajlékony vesszők és szálak feldolgozása, a →háziipar egyik legősibb mestersége. - 1) A vesszőfonás természet adta alapanyaga a gyékény, káka (szittyó), füvek, hajlékony fűz, nyír, mogyoróvessző. Földolgozásuk már a gyűjtögető korral kezdődött, ált. férfimunka. A fonatos munkákban annyira elterjedt sodró, fonó és kötő technikát a történelemelőtti korszakokban ezeken az anyagokon tanulta meg és gyakorolta be az ember, a legtöbb ősi vonást mind a feldolgozás technikája, mind a forma tekintetében a belőlük készült holmik őrizték meg. Díszítés és formaelemek tekintetében a kerámiát ezekkel a fonott-kötött holmikkal hozzák vonatkozásba a régészek; az É-eu. kerámia pl. a fenyőgyökerek rostjaiból kötött ősi kosarak utánzata. - 2) szálak összesodrása →fonállá, női →kézműves mesterség. Paraszti kalákamunkából, ill. a házi foglalatoskodásból alakult ki a 18. sz. végén. Alapanyaga a kártolt, fésült szösz, melyből →guzsaly, orsó, fonókerék, rokka használatával gyapjú-, kender-, len-, pamutfonal készül. - 3) A Szentírásban a ~ az asszonyok házimunkájának része (Kiv 35,25; Bír 16,13; Péld 31,19). A rokkát az ókori K-en nem ismerték. A ~ alapanyagát a földről v. ölből vették fel, s az orsót a fonálon a fonó a kezével pörgette. A selyemfonál előállításához más módszereket is ismertek. - 3) A m. népi hagyományban a ~ szerszáma az egyszerű v. kerekes guzsaly, más néven fonókerék, rokka, pergő. Lényeges különbség a kettő közt nincs, csupán a megfont fonalat tekerik föl másképpen. A közönséges guzsalyhoz fából faragott v. esztergályozott orsó tartozik. Ennek hegyére kötik rá a kendercsomóból kihúzott s több szálból összesodort kezdőfonalat. A szár végén fából v. alabástromból faragott, esetleg ólomból öntött cifra karika (pereszlen, orsókarika) szolgál a sodrás megkönnyítésére. A ~ előkészítésére a kender és szösz facsarokat meg kell tépni, ágyazni: a facsarokat kibontják, a fűket egymásra rakják, azután egyenként a balkézbe fogva őket, darabokat szakítanak ki a jobbal belőlük. Az így kitépett és kirakott nagy kendercsomó (gugyela) egy türet kender. A megtépett türet kendert a guzsalyfejre kötik, s hogy szét ne álljon, végigcsavargatják madzaggal v. pántlikával. A madzag a matyóknál piros, hímzett szattyánszalag. Régente csont, fa v. fém guzsalyszeg csüngött le róla, azzal tűzték a szalagokat a csomóba. - A ~ módja igen változatos: jobbkézbe fogják az orsót, melyen már rajta van a kezdőfonál. Ez húzza s részben sodorja (seríti) súlyával a balkézzel a csomóból húzott és sodrott, megnyálazott fonalat. Ha a fonál már annyira nyúlott, hogy a jobb kéz tovább nem húzhatja, akkor ugyancsak a jobbkézzel erősebbet perdítenek az orsón, úgy, hogy a fonal az orsó szárára tekeredik. Egy-egy ilyen sodrás, kezdettől az orsóperdítésig egy nyújtás. - A ~ másik módja, mikor hosszat eresztenek az orsóra, azaz a fonalat előbb az ujjukra csavarják s csak ha már az ujjuk tele van vele, perdítik rá egyszerre az orsóra. Mikor az orsó telni kezd, a karikát leveszik róla, azután tovább fonnak, míg egészen meg nem telik. A teli orsón végül elszakítják a fonalat s új orsót kezdenek. Egy-egy orsóra férő fonalmennyiség székelyesen a duvaszka. - Ikgr. A ~ a →szövéssel együtt az emberi élet képe.  A gör. mitológiában a 3 párka (Moirák) közül Klotho az élet fonalát fonja, Lochesis dúsítja, Atropos elvágja. Mint a végzet istenőit méltóságteljes női alakként ábrázolják őket. A ker. műv-ben a ~ a →fonó Madonna témakörben jelenik meg. Sz.A.

MN I:280. - Nötscher 1940:214. - Lipffert 1976:138.

fonás