Magyar Katolikus Lexikon > F > fokhagyma


fokhagyma (lat. allium): a hagymafélék családjába tartozó, Ázsiából származó, gerezdes fűszer- és gyógynövény. - A Szentírásban a pusztában vándorló izr-k számára a →húsos fazék, a →kenyér és a zöldségfélék mellett az Egyiptomban hagyott jólét jele (Szám 11,5). - Az 1930-as években még eleven népszokásban fontos szerepe volt. A nagypénteki szigorú böjt egyik engedélyezett étele (gyümölcs, méz, hering, olajos laska mellett). Az újszülöttet az első fürösztés után olyan lepedőbe teszik, melynek 4 sarkába ~gerezdet kötöttek. Ha a legény a lányos háznál tett látogatása után ~t talál valamelyik zsebében, az annak jele, hogy a legényjárónapokon kívül nem kívánják látogatását. - A ~ a gonosz távoltartásának kitűnő eszköze. A párna alá dugott ~ pl. óvja a gyermeket a keresztelés előtt az ördögtől; a szülés megkönnyítésére ~val tömik be a kulcslyukat, v. bekenik az ajtót ~val a gonosz bejövetelének megakadályozására. **

MNL II:182.