🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fogyatékos személy
következő 🡲

fogyatékos személy: érzékszerveit, különösen látását, hallását, mozgásszervi vagy értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokoló, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott személy, akinek ez tartós hátrányt jelent a társadalmi élethez való alkalmazkodáshoz. – A fogyatékossággal élő emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán, vagy egyáltalán nem képesek élni. Az Országgyűlés a fogyatékossággal élő emberek hátrányainak enyhítésére, esélyegyenlőségük megalapozása, illetve a társadalom szemléletmódjának alakítása érdekében elfogadta a →fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. Törvényt. E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása. A törvény deklarálja, hogy a tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, a fogyatékos személyeket érintő döntések során tekintettel kell lenni arra, hogy a fogyatékos személyek a társadalom és a helyi közösség egyenrangú tagjai, ezért meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik számukra a társadalmi életben való részvételt. V.G.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségűk biztosításáról szóló Törvény. 1998.