Magyar Katolikus Lexikon > F > fluorit


fluorit, folypát: üvegfényű, szabályos rendszerben kristályosodott ásvány. - Magyar elnevezésének egyik része a forrasztásnál stb. folyósító anyagként való használatra (lat. fluere, 'folyik'), másik része (a pát, tkp. spát, a ném. spalten, spaten, 'hasadni' elmagyarosított változata) a kő jó hasadására utal. Mindenféle színváltozatban előfordul (a színtelent kivéve), ezért igen régtől használták díszítőanyagként, noha keménysége messze elmarad a drágakő-keménységtől (karckeménysége: 4). Ezért az előkerülő régi darabok alaposan meg is koptak. Színei alapján össze is téveszthető egy sor más drágakővel, korábban (színük szerint) smaragdnak, ametisztnek, rubinnak, berillnek stb. is tartották ezeket. Vegyileg kálciumfluorid (CaF2), különféle színt adó nyomelemekkel. O.F.

Dudichné-Koch 1935. - Bruton 1970. - Gaal 1977. - Webster 1978. - Oberfrank-Rékai 1982. - Guhr 1986.

fluorit