flamen (a lat. flo, 'fúj, szít' szóból): az ókori Róma áldozópapja, aki meghatározott isten szolgálatában állt és bemutatta a mindennapi áldozatot. - 15 ~ volt, de nem alkottak testületet. A 3 főistenség, Jupiter, Mars és Quirinus ~jének patrícius családból kellett származnia. A többi 12 plebejus volt. A polg. kötelességek alól föl voltak mentve. Az →apoteózis után cs-oknak is volt ~ja. Tisztük halálig tartott, jelvényük az állatbőrből készült csúcsos süveg, kezükben olajág, a végén gyapjúcsomó. **

Kraus I:532. - Pecz I/2:762.

flamen