Magyar Katolikus Lexikon > F > finis operis


finis operis (lat.): az a cél, amelyre egy cselekedet természeténél fogva, közvetlenül irányul. Fogalompárja a →finis operantis. -~ről már az értelemmel nem rendelkező létezők esetében is beszélhetünk (vö. az arisztotelészi →entelecheia, a telosz, 'cél' szóból). Ez a dolgok term-ébe írt célra-irányultság azonban nem okolja meg önmagát, hanem értelmes és célt kitűzni képes cselekvőt föltételez (ti. Istent ill. az emberi műveltségben az embert). Az ember esetében a cél már motívummá, a cselekvést mozgató erővé válik. A ~ végső soron Istennek a teremtmények iránti szeretetét tükrözi, mely lehetővé teszi, hogy minden létező megvalósíthassa önmagát, s így mintegy részesedjék az isteni szeretet teljességéből. Az ember azonban csak úgy teljesítheti hivatását, ha a term-ébe írt ~t cselekvése vezérfonalává, finis operantisszá teszi, ha tehát eljut az Isten előtti szabad hódolatig. - Az érintett fogalompár teol-ilag főleg a →szentségtanban és az →erkölcstanban jelentős. A fogalompár megfelelője a sztségtanban az →ex opere operato és az →ex opere operantis, tehát a kegyelem-közvetítésnek az a 2 módja, hogy egyes cselekmények már a maguk erejéből is hatékonyak, míg más cselekmények csak akkor, ha a cselekvőben megvan a megfelelő szándék (vö. finis operantis). Előbbit az teszi lehetővé, hogy a sztségek tulajdonképpeni végrehajtója (az Egyh-on keresztül) maga Krisztus, ezért a sztségi jelek a közvetítők gyarlóságai ellenére is hatékonyak (és ez felel meg a ~ szempontjának). Ahhoz viszont, hogy a sztséggel élők számára egyénileg is gyümölcsözőek legyenek, már a szándék indítása szükséges a befogadó részéről (ami a finis operantisnak felel meg). - Ugyanez a fogalompár erkölcsi téren ahhoz a sokat vitatott problémához vezet el, vajon a cél (vö. finis operantis) szentesítheti-e az eszközt? A ~ről mondottak alapján nem, hiszen ami term-énél fogva jó, az a cselekvés céljául választható, de ami nem, az nem vezet el létbeli tökéletesedésre, és így az ember sem tűzheti ki célul. Mivel az értékek bizonyos rangsorba állíthatók, előfordulhat, hogy valamely magasabbrendű cél érdekében „föláldozunk” alacsonyabbrendű értéket. Tárgyi és alanyi cél összeütközésének másik esete, ha jó eszközről (azaz jó ~ről), de rossz, helytelen célról van szó. Itt a tárgyilag igazolható értéket a negatív előjelű finis operantis lerontja. Az erkölcsi cselekvés csak úgy válik teljessé, ha a tárgyi és az alanyi szempont egybeesik, mintegy fedi egymást. Cs.I.

LThK IV:139.

finis operis-finis operantis