Magyar Katolikus Lexikon > F > ferula


ferula (lat. 'vessző, bot'): 1. az ókeresztény templom előcsarnoka, a templom teljes szélességében húzódó, a főhajóra merőleges, keskeny, zárt tér, amely a →katekumenek tartózkodási helyéül szolgált (→narthex). - Nagyszebenben ma is ~nak hívják a gótikus, ma ev. tp. Ny-i homlokzata elé épített előcsarnokot. - 2. a pápa egyenes (fölül sem hajlított), feszületben végződő →pásztorbotja. - 3. fatábla, melyet kolostorokban (a gonghoz hasonlóan) időjelzésre használtak: fakalapáccsal ütve hívták össze a szerzeteseket. **

LThK IV:94. - Kraus I:122.

ferula