Magyar Katolikus Lexikon > F > felolvasó


felolvasó (lat. lector): 1. a →kisebb rendek harmadik foka az →ostiarius és →exorcista után (4. az →akolitus), a II. Vatikáni Zsinat után az első szolgálati fokozat (2. az akolitus). Feladata a lit-ban az evang. kivételével az olvasmányok olvasása. →Avatással emelik ki a hívők közül. A MKPK-nak a CIC 230.k. 1.§-hoz fűzött kiegészítése alapján Mo-on ~ és →akolitus csak az a ffi lehet, aki nagykorú, fizikailag és pszichológiailag egészséges, bérmálkozott, nem áll törvényesen kiszabott v. kinyilvánított egyh. →büntetés alatt, példamutatóan vallásos, érettségizett v. megfelelően művelt, a hittanban és lit. ismeretekben jártas, a pp-től írásban kéri a ~i szolg-ot, írásban fejezi ki készségét az egyh. szolg-ra s ígér engedelmességet a mpp. és a plnos iránt. E föltételek megléte okiratokkal és plnosi ajánlólevéllel igazolandó, a pp. szükség esetén vizsgát is írhat elő. - 2. a bizánci szertartásban anagnosztesz, az egyházi rend szentségének legalacsonyabb fokozatára fölavatott személy. Feladata, hogy a tp-ban (az evang. kivételével) fölolvassa az olvasmányokat és ellássa a →sekrestyési teendőket. Fölavatásakor a pp. fejét érintve imát mond felette, majd haját a fejtetőn keresztalakban megnyírja. **- P.I.

1. KSZ 1994. 1. - 2. G.k. Szert-tan 1937:181. - Mercenier-Paris 369.