Magyar Katolikus Lexikon > F > felek távolmaradása


felek távolmaradása, 1983-ig makacsság (lat. contumacia): a →pereskedő feleket megillető jogok gyakorlásáról való lemondás. - A CIC 1917 szóhasználatától eltérően ma már nem nevezzük makacsságnak; ez ui. nem csupán nevében, de a rá vontkozó előírások tekintetében is elsősorban a bíró iránti engedetlenség volt. Ezért ismerte a jog pl. annak lehetőségét, hogy a bíró büntetésekkel törje meg. A hatályos jog a ~t inkább a személyt a perben megillető jogok gyakorlásáról való lemondásnak tekinti. A bíró a ~t nem csupán a megjelent fél kérésére nyilváníthatja ki, hanem hivatalból is köteles megtenni. - a) Az alperes távolmaradása. Ha a megidézett alperes nem jelenik meg és kellő mentséget sem hoz fel távolmaradására, a bíró köteles őt a pertől távolmaradottnak (absens) nyilvánítani, és elrendelni, hogy az ügy a szabályok megfelelő megtartásával folytatódjék a perdöntő ítéletig és annak végrehajtásáig (1592.k. 1.§). Az idézés utáni megjelenés elmulasztásával egyenlő jogi hatásai vannak annak is, ha az alperes az 1507.k. 1.§ szerinti írásbeli válaszkérésre nem felel (uo.). Amikor a bíró az alperes távolmaradását megállapította, az ügy az alperes részvétele nélkül folytatódik az ítéletig. Ez azt is jelenti, hogy (akárcsak a régi jog szerint) az alperest a továbbiakban semmilyen perbeli cselekményről nem kell értesíteni, csupán az ítéletet kell közölni vele. Ennek az az oka, hogy a pertől való távolmaradás a „védelemhez való jog gyakorlásáról való lemondás egyik formája”. Ilyenkor tehát a közlések elmaradása nem fosztja meg a védelem jogától azt, aki maga mondott le annak gyakorlásáról. Ezért a közlések hiánya nem okozza az ítéletnek az 1620.k. 7. száma szerinti semmisségét. A mai egyhjog nem írja elő kifejezetten, hogy a távolmaradás kinyilvánításához a bírónak kétszeri idézéssel kellene meggyőződnie arról, hogy az alperes tényleg nem akar megjelenni. Mégis, mielőtt a bíró a távolmaradást kinyilvánítaná, valamilyen módon - szükség esetén akár újabb idézéssel is - meg kell bizonyosodnia arról, hogy a szabályszerű idézés az alpereshez megérkezett, és annak lehetősége lett volna megjelenni v. válaszolni (1592.k. 2.§). Hazánkban ált. a tértivevényes idézés a legalkalmasabb erre a célra. Ha az alperes a bíróságon az ügy lezárása (az ítélet) előtt megjelenik v. válaszol, véleményeket és bizonyítékokat terjeszthet be. A bírónak azonban ügyelnie kell, nehogy a pert ily módon szándékosan hosszasan és szükségtelenül késleltessék. Ha az alperes megjelenése v. válasza a perbezárás után (ítélet előtt) történik, akkor bizonyítékokat csak az 1600.k. előírásai szerint lehet beterjeszteni (1593.k. 1.§). Még ha az alperes az ügy eldöntéséig nem jelent is meg és nem is válaszolt, az ítéletet magtámadhatja. Ha pedig igazolni tudja, hogy törvényes akadály tartotta vissza, melyet korábban hibáján kívül nem tudott bizonyítani, semmisségi panasszal is élhet (1593.k. 2.§). - b) A felperes távolmaradása. Ha a felperes a kitűzött napon és órában nem jelenik meg a perfelvételre, és kellő mentséget sem hoz fel, újra meg kell idézni. Ha erre sem jelenik meg, a vélelem amellett szól, hogy elállt a pertől (1594.k. 1-2). Ha később részt akar venni a perben, ezt ugyanúgy teheti, mint az alperes (1594.k. 3, vö. 1593.k.). E.P.

Erdő 1991:607.

felek távolmaradása