Magyar Katolikus Lexikon > F > fanatikus


fanatikus: tágabb értelemben eszméit és igényeit kérlelhetetlenül képviselő ember, szoros értelemben a vallási eszmékért elvakult megszállottsággal lelkesedő hívő. - A ~ nem tűri, hogy nézeteiből bármit töröljenek, javítsanak v. elhagyjanak. Akár jogi, eü., pol. v. vallási kérdésről van szó, saját felfogását minden →belátás nélkül abszolút igaznak és helyesnek tartja, ezáltal a végletekbe (ad abszurdum) viszi, s nem törődik azzal, hogy ezáltal maga is hátrányos helyzetbe kerül v. másoknak fájdalmat okoz. A ~ egy eszme megszállottja, melyet képtelen viszonyítani v. az egészre vonatkoztatni. Az eszme túlsúlyt kap és minden más fölött uralkodik, az emberek között agresszív v. tudatosan elkülönülő magatartáshoz vezet. A vallási ~ban a többi megtérttel való szövetkezés, a saját rítus kialakítása, sajátos nyelvezettel való védekezés, a kiválasztottság érzése mások megvetésével párosultan állandósítja ezt az állapotot. - A tapasztalat szerint a ~ok harmadának van esélye a gyógyulásra, a másik harmad elfogadható kompromisszumokat köt, és csak egy harmad kilátástalan. **

Schütz 1993:92.