🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > falconarius
következő 🡲

falconarius (lat. 'solymász, solymos, solymár'): a magyar fejedelmi-királyi szolgálónépek egy csoportja. - Lehetőleg a ragadozó madarakban gazdag hegyvidéken telepedtek. Fő foglalkozásuk a sólymok befogása és betanítása. Kopár hegygerincen, lejtőn feszítették ki hálójukat, benne feltűnő színű mozgó állattal. A ~ elrejtőzve hosszú zsinórral mozgatta a ragadozó madarat csalogató állatot. A csalira lecsapó, a hálóban fönnakadó madarat elfogta, majd megszelidítette, betanította. A betanított madarakat a ~ a kir. vadászatokon „szerepeltette”. A ~ok az udvartartások kiegészítői. Emléküket a Solymár, Solymos, szláv nyelvter-en a Szokolár, Szokolce helynevek őrzik. B.A.

Heckenast Gusztáv: Fejed. (kir.) szolgálónépek a kora Árpád-korban. Bp., 1970. - Tört. Szle 1972:261. (Györffy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez) - Györffy 1983:240.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.